Már volt egy eredeti vaddisznószekerem a seregemben, amikor úgy éreztem, hogy kell még egy (meg még egy harmadik is, de erről majd később). Arra gondoltam, hogy ez a szekér nem olyan lesz, mint a másik, hanem magam építem meg. Persze sok eredeti elem felhasználásával.
A szekérhez 3x3 mm-es gyufából választottam egy megvetemedett példányt, ami enyhe ívben "S" alakot formált (nagyon enyhe ívben persze). Ez lett a vonórúd és a szekér alja is egyben. Az egyik felét kihegyeztem és egy hengeres fogpiszkálót cérnával odakötöttem, majd rögzítettem pillanatragasztóval. A másik oldalon két kisebb családi gyufa méretű gerendát ragasztottam alulról keresztben a vonorúdra, majd ugyanilyen gyufaszálakból méretre vágás után a vonórúddal párhuzamosan is mindkét irányból elkészítettem a szekér alját. Miután ezzel megvoltam, a szekér homlokfalának álltam neki. Ezt jégkrémpálcikából készítettem, mert ez vastagabb, mint a lapos fogpiszkáló és hát a frontális támadások ellen kicsit erősebb védelemre van szükség. Az oldalfalakat a már említett lapos fogpiszkálóból készítettem. A homlokoldara egy ugyanilyen fogpiszkólóból egy keresztmerevítést tettem, míg oldalra ez helyett fémlemezt imitáló gyógyszerlevélből kivágott csíkokat ragasztottam. Olyan ez, mintha apró szegecsek, vagy bordák lennének a felületén. A szekér kerekei az eredeti vaddisznószekér kerekeiből vannak, tehát azzal nem kell semmi különöset csinálni. A szekér tengelye pedig hengeres fogpiszkálóból van, amit a már említett fémlemezt imitáló gyógyszerlevél csíkokkal rögzítettem alulra a következőképpen: a fogpiszkálót leraktam az asztalra és két egyforma hosszú csíkot levágtam a levélből. A csíkokat a fogpiszkálóra nyomtam, így a síkban lett egy-egy U alakú kitüremkedés, ráadásúl pont a tengely átmérőjével. A tengelyt ezek után rögzítettem a szekér alján, majd a csíkokat az U alakkal lefelé felragasztottam a szekérre. Ezzel a módszerrel gyakorlatilag forgó kerekűre is megcsinálhattam volna a szekeret, de nem ez volt a cél, hanem a stabilitás és merevség.
Most ugorjunk kicsit a disznókra és a személyzetre. A vaddisznókkal nincs semmi különleges tennivaló, hiszen azok rendes GW-s vaddisznók, amiket egy 50x50-es base-re raktam, amit magam készítettem. Erről csak annyit, hogy a végén nem tetszett ez a megoldás, így levágtam a disznókat a base-ről és készítettem egy 50x100-as szekér base-t és arra raktam az egészet.
A kezelő személyzetnél a hajtót kellett kicsit cifrázni, mivel az ostoros kezet már felhasználtam a kőhajítóhoz, arra gondoltam, hogy gyeplőt rakok a kezébe, ennek megfelelően egy fegyvertelen zárt öklű kezet választottam a hajtó jobbjának. A gyeplő ebben az esetben elég orkos lett, ugyanis láncból készült. Ehhez bizsu nyakláncot érdemes használni (persze lehet aranyat és ezüstöt is, ami növeli a modell értéket, de finoman szólva is baromság).
Közben elkészítettem az 50x100-as base-t és a disznókat ráragasztottam a szekérrel együtt (itt jegyzem meg, hogy a szekér festése közben folyamatosan haladt, hogy a később nem hozzáférhető helyek is le legyenek festve). A vonórúd elején, a hegyes rész után következő kerszt rudat a disznók nyaka alá helyeztem, és a két végére vastagabb, nagyobb szemű láncot ragasztottam úgy, hogy a disznók fejét a rúdhoz szorítsa. Ezen a lánckötésen keresztűl húzzák a szekeret a malacok. Ezek után fültisztító pálcikából vágtam le két kis gyűrűt, amiket egy helyen felvágtam, így nyithatóak lettek. A disznók fülére (a baloldalinak a bal fülére a jobboldalinak meg a jobb fülére) ragasztottam úgy, mintha fülkarikák lennének. Felragasztás előtt a gyeplőnek szánt lánc utolsó láncszemének lyukán átfűztem a gyűrűket. Gyakorlatilag a gyeplőhöz két láncdarabot használtam. Az egyik, ami feszesen áll, a bal disznó füléhez ment. A másik, ami viszont lazább, a jobb disznóhoz. Így olyan, mintha a hajtó balra akarna fordulni a szekérrel. Ezen a ponton a hajtó már a szekérbe volt ragasztva, és így a kezéhez lehetett ragasztani a láncok végeit.
Amikor ezzel is megvoltam, felötlött bennem gyerekkorom nem EU kompatibilis hintázásinak emléke, amikor teljesen merev acélhintával szeltem a levegőt előre és hátra. Ezeknek a hintáknak volt egy biztonsági lánc elöl, hogy a gyerek ki ne essen és ez ihletett meg a szekér hátulján található biztonsági láncos megoldáshoz. Itt is a jól bevált fültisztító pálcika lett a lánctrató gyűrű, azzal a különbséggel, hogy a szekér jobb oldalán egy fél gyűrűt ragasztottam fel, így a láncot elvileg ki lehet akasztani (gyakorlatilag nem, mert mint mindent, ezt is odaragasztottam).
Végül felkerült a második kezelő is a szekérre, így készült el a seregem második szekere.