![]() |
![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
2010.11.13-án, a Székesfehérvári Helyőrségtörténeti Emlékgyűjtemény
egy hadijáték bemutatót szervezett, melyen bemutatásra került (többek között) két 2. Világháború csata (egyik a Konrád hadművelet egyik részlete,
másik a Pegasus híd elleni német ellentámadás). A nap második felében azonben bemutattunk egy vadnyugati csatát is.
A mexikói oldal egy 4 csatás összeszokott banda volt, míg a másik oldalon egy kezdő texas ranger csapat állt fel.
Lágy szellő lengedezett Union City felett, ahhoz azonban elég erős volt, hogy az utcán egy ördögszekeret görgessen keresztül egyenesen a WELCOME feliratot tartó oszlopoknak. - Menjünk – szólt halkan Carlos Calvera. – Én felmászok a víztoronyba, majd onnan fedezlek benneteket. - Biztos, hogy elmentek, jefe*? – Kérdezte bizonytalanul Luis Gonzales, ez a tequila szagú, borostás mexikói. - Raul figyelte a várost egész nap. Ne nyavajogjatok, nincs itt ma Portman sheriff. Indulás! – Az utolsó szavakat már szinte kiabálta a nagydarab bandavezér. Elindultak. Calvera a víztorony felé indult, kezében az új szerzeménnyel, egy Sharps .50-es bölényölő puskával. Remek fegyver a banda fedezéséhez. És persze az sem utolsó szempont, hogy nem kell a harc sűrűjében kockáztatnia a bőre épségét. Senki nem mert neki ellentmondani, hiszen eleve ő a bandavezér, másrészt a legjobb céllövő a bandában. A mexikói banditák szinte már kényelmesen indultak el a kihalt főutcán. Nem csoda, hogy kihalt. Újabban ha Calvera és a bandája megjelent egy városban, hamar eltakarodtak az emberek az utcákról. Ha ugyanis Calvera valahova beteszi a lábát, ott biztosan eldördül egy két lövés. De sokkal valószínűbb, hogy még ennél is több. A kövér mexikói bandavezér felmászott a víztorony tetejére és egyáltalán nem lepődött meg, hogy ebben a madgasságban már sokkal komolyabb a szél. Várakozásaival szemben nem látta be elég jól a várost, de a bankra rálátott, és mivel a cél amúgy is az az épület, így nem kesergett a helyzetén. A szél már jobban aggasztotta. Bár a prérin hozzá szokott, hogy erősebb szélben harcoljon a puskájával, de sosem szerette, mert így sokkal rosszabb eséllyel talált el bármit is. A doktor házánál néhány láda és hordó mögött Marco Antonio és Felipe Rivera megállt. A bandából nekik voltak még használható viszonylag hosszú távú fegyvereik. Marco egy remek 1873-as Winchester modellt birtokolt, társa pedig egy kevésbé szokványos 1855-ös Colt Springfield-et. Eddig mindkettő remekül bevált. A hordókra kényelmesen le lehetett támasztani a fegyvereket és remek rálátás nyílt a Union Bank épületére. A többiek a doki háza és a sheriff iroda mögé húzódtak. Itt még egyszer átismételték, hogy kinek mi a dolga. Luis Gonzales vitte a szót. - Juan, te túl mész a bankon és megállsz a raktárépületnél. Ha baj van berohansz a bankba és jelzed nekünk. - Evita kedves itt maradsz a börtön mögött, és a kerítésen keresztül nézelődsz. Ha gond van Carlos felé menekülsz és vele maradsz. Será?** - Si. – válaszolta a csapat egyetlen női tagja, Evita Peritez. Két hónapja csatlakozott Calvera bandájához, a két öccsét kereste, de Duarte és Enriqe már rég nem volt az élők sorában. Épp az a Portman sheriff küldte őket a másvilágra, akit most nagyon el akartak kerülni. - Ernesto, neked az lesz a … Ebben a pillanatban lövés dördült, és Felipe kiabált át az elhaló lövés házfalakról visszaverődő zaján keresztül. - Fegyveresek a karámnál. Közelednek! És valóban. Carlos Calvera nagyon jól kitalálta a bankrablást. A csapat egy kisebb része a közeli Wilson tanyán tett látogatást, elvittek két marhát és egy csikót. Azt ígérték, hogy másnap visszatérnek a többiért és addigra Judith-ot is kerítsék elő, mert Calverának dolga van vele. A terv bevált, Portman sheriff elindult, hogy csapdát állítson nekik, mialatt ők kirabolják a Union Bankot. Azonban egy dologgal nem számolt a vén Calvera: távírón a sheriff értesítést kapott, hogy George Hamilton kapitány egy pár texasi rangerrel a városba érkezik, egy bizonyos Wales banda után kutatva. Portman és Hamilton megállapodtak, hogy a mai napon a rangerek vigyáznak a rendre Union City-ben. Na ez az, amiről Calvera nem tudott. Újabb dörrenés. Ezúttal a magasból egy mélyen durranó hang. Megszólalt a bölényölő. Az elől haladó ranger két métert repült hátra és többet nem mozdult. Calvera átkozottúl jó céllövő. A mexikóiak a pillanatnyi fedezéket jelentő palánk kerítés mellé rohantak. A rangerek nem törödtek a veszteséggel, tovább nyomultak előre, ketten pedig felmásztak az akasztófával szemközt álló ház tetejére. - Na ennyit a tervről. – dünnyögte Luis, és hátralökte a sombrerot a fején, hogy a homlokát és a kopaszodó feje búbját meg tudja törölni. - Most mi lesz, Luis? – kérdezte Ernesto Sanchez. - Az, hogy befogod a pofád, és hagysz gondolkozni! – köpte a szavakat Ernesto felé ingerülten Luis. - Na jó. Nem lehetnek sokan. Megkerüljük a kerítést, és lerohanjuk őket. Calvera, Felipe és Marco majd fedez minket az utca felől. Antonio, menj és figyelmeztesd a két puskást. - Si. Az egyik ranger már eljutott az akasztófáig, a háztetőn álló társai folyamatos tüzeléssel fedezték az útját. És nem is lőttek rosszul: néhány perc alatt Luis Gonzales a földre került a fájdalomtól vonaglott. A vállán egy elég súlyosnak tűnő seb tátongott. A mexikói puskások is tüzeltek, de eredménytelenül. Evita és Juan a földre vetette magát, Ernesto pedig a ház mögé rohant. Egy újabb ranger érte el az akasztófát. - Na ennyit a lerohanásról, Luis. – gondolta Evita Peritez, amikor a férfi pisztolyáért nyúlt a porba. Még nem volt olyan régóta a bandában, hogy saját fegyvere legyen. Nem is nézték volna jó szemmel a többiek. De most majd megmutatja nekik, gondolta. Az egyik ranger eljutott a sheriff irodáig és ott lapult a falnál. A társai a tetőről fedezték, míg egy másik társa már az akasztófánál volt és a kerítést lőtte. - Na most! – kiáltotta Ernesto, és kiugrott a kerítés mögül. Juan követte. Kissé lemaradva bár, de Evita és Raul is utánuk indult. A ház másik oldalán pedig felbukkant Antonio Brucha, a hallgatag mexikói, és egy macheta-t lengetve futott a fal mellett álló ranger felé. Újabb lövések. Ernesto összecsuklott. Antoniot lerohanták a rangerek és végül pisztolyaggyal verték le a lábáról. Ekkor egy mély hangú lövés dörrent, ami egyértelműen az .50-es kaliberű bölényölőt jelentette. A bank tetejéről leesett egy sötét kabátos ember, kezében puskát tartott. Többet nem tesz ilyet. A folyamatos lövöldözés ellenére a mexikóiak a sheriff iroda és az akasztófa közé szorult két ranger felé rohantak. Mindenki a földre került a verekedésben. Végül Juan és egy kék inges ranger tudott csak lábra állni. Raul Jimenez, aki világ életében messziről szerette nézni a csatákat, visszamenekült a kerítés mögé. Marco és Felipe annyira előre jöttek, hogy a kék inges ranger hátába sikerült kerülniük. Egy-egy pontos lövés, és a fiatalember, néhai Thomas Carpenter, már a földön feküdt. Nem mozdult többet. Néhány lövés még csattant az akasztófán, de a rangerek érezhetően visszavonulót fújtak. Közben magához tért Luis Gonzales, és már osztotta az utasításokat. Természetesen rettenetesen káromkodott mellé. Ekkor Calvera érkezett a palánk kerítéshez és sietve mondta: - Hozzátok Ernestot, ha még van benne élet, és segítsetek Lusinak is. Nyugatról porfelhőt láttam. Biztos, hogy az az átkozott Portman az. Tűnjünk el innen, amíg nem késő. Raul, Marco, hozzátok a rangerek fegyvereit, aztán futás. 28 perccel később: - Jack Portman sheriff vagyok. Üdvözlöm a városomban. - George Hamilton kapitány. Ugye tudja, sheriff, hogy egy mexikói banda ólálkodik a környéken? Alighanem a bank lehetett a céljuk. - Tudom, kapitány. Egy elterelő kis balhét csináltak a Wilson farmon. Hamar rájöttem a trükkre és vágtattam az embereimmel, ahogy csak tudtam, de látom önnek is sikerült megoldania a problémát. - Hát sheriff, ha nem jön, és nem látom meg a porfelhőt, hát komoly bajban lettünk volna. Így is három nagyon jó emberem halt meg. A füstösképűek közül meg talán egyik sem, bár egyik komolyan megsérült, meg egyiket vinni kellett, de szerintem túlélik… * jefe = főnök ** sera? = így lesz? Vissza a lap tetejére ![]() |