2010.11.13-án, a Székesfehérvári Helyõrségtörténeti Emlékgyûjtemény egy hadijáték bemutatót szervezett, melyre a SAS Wargame Group és az Alba Regia Hadijáték Klub két második világháborús csatával is készült. Az egyik a Székesfehérvár-Zámoly körzetében játszódó csata volt, mely a Konrád hadmûvelet részét képezte. A másik a D-napon a partraszállás egyik mellékcsatája, melyrõl alább olvasható egy részletes leírás.


Idõpont: 1944. június 6.
Helyszín: Bénouville-tõl nyugatra a Caen csatorna és környéke

A Caen csatorna hídját éjjel vitorlázó repülõgépeken érkezõ brit katonák elfoglalják és feladatuk a híd tartása a Sword partszakaszon partraszálló csapatok elõrenyomulásának biztosítása céljából. Az éjjel Hans von Luck jelentést kap, hogy a körzetében ejtõernyõsök értek földet és az Orne folyó keleti oldalán próbálnak meg hidfõt kialakítani. A Pegasus híd visszafoglalására von Luck a 21. páncélos hadosztály részeként a 2. zászlóaljával Bénouville és le Port felõl vonul fel.
A Caen csatorna hídját a John Howard õrnagy vezette Oxfordshire és Buckingemshire könnyû gyalogezred B és D százada, valamint Lord Lovat kommandósainak 1. különleges szolgálati dandárja, a 6. vitorlázó dandár támogató fegyverzetével védi.

A német erõk nyugatról, Bénouville felõl egy századnyi gyalogsággal és két PzKpfw IV-es harckocsival nyomultak a híd felé, emellett északról két századnyi gyalogos és egy SdKfz 251/1-es lövészpáncélos közeledett. Azonban a páncélosokat páncéltörõ tûz fogadta, amint elérték a le Port-Bénouville útkeresztezõdést. Az elsõ lövés azonnal megsemmisítette az egyik páncélost, a másik pedig a roncs takarásában keresett menedéket, és onnan lõtte az épületek között fedezékbe vonult páncéltörõ ágyúkat. Eközben a gyalogság nyomult elõre. Nem sokkal késõbb a lövészpáncélost is végzetes találat érte és lángba borult. Az égõ jármûvek nyújtotta fedezékben a német lövészek felfejlõdtek és rohamot intéztek a híd környékén beásott brit katonák ellen. Aknavetõ és géppuska tûzzel sikerült a két páncéltörõ ágyút ártalmatlanná tenni és megközelíteni az épületeket. Eközben a bal szárnyon az 1. század a bombatölcséreken át elért egy romos területet és oldalról fenyegette a csatorna nyugati partján beásott briteket. A kommandósok újra tûzkész állapotba hozták az egyik 6 fontos páncéltörõ ágyút és sikerült a megmaradt PzKpfw IV-es harckosit megsemmisíteniük.
Ekkor Bénouville felõl német csapaterõsítés érkezett: egy újabb SdKfz 251/1, egy századnyi gyalogos és egy PzKpfw III. Azonban Az Orne folyó felõl a britek is erõsítést kaptak: egy Tetrarch könnyûharckocsi, egy géppuskás Willys Jeep által vontatott újabb 6 fontos páncéltörõ és egy századnyi gyalogság érkezett.
A friss német egységek a roncsok nyújtotta fedezékeket kihasználva próbálták beérni a már jócskán elõl járó bajtársaikat. Eközben az 1. század megsemmisítette a folyó elõtt beásott brit század jobb szárnyát és tovább nyomult elõre, de a heves aknavetõ tûzben szinte az egész 1. század megsemmisült. A 2. és 3. század maradék egységei elérték az épületek vonalát, a folyamatos tûzzel a 6 fontos páncéltörõ ágyú személyzetét semlegesítették, illetve a házban lapuló rádióst is sikerült kiiktatni, így az brit aknavetõk hatékonyságát csökkenteni. A féllánctalpas lövészpáncélos a brit kommandósok bal szárnyán tört elõre, és megsemmisített egy aknavetõs szakaszt, illetve a kommandósokat fedezékeik elhagyására kényszerítette. A kommandósok végül a híd felé vonultak vissza, ott próbáltak egyseülni a frissen érkezett egységeikkel.
A 2. század egyik lövész szakasza elfoglalta a korábbiakban brit rádiósok által uralt épületet, de oda betört egy brit szakasz is, akiket végül kézitusában sikerült legyõzni. A kommandósok újra harcképessé tették a 6 fontos páncéltörõt, így tartva sakkban a német PzKpfw III-as páncélost, mely araszolva jutott csak elõre. A bal szárnyon az 1. század kivetette állásaiból az ott fedezékbe vonult összes brit egységet így a hídtól északra már a németek ellenõrízték a területet, sõt szórványos tûzzel zaklatták a Caen csatorna túlpartján felállított brit aknavetõket. A 6 fontos páncéltörõ személyzetét újra sikerült semlegesíteni, sõt az ágyút el is foglalták a 2. század emberei és a britek ellen fordították. A kommandósok és személyesen Lord Lovat is a déli épületet megszállták és onnan iránytották az aknavetõk tüzét, mellyel az utánpótlásként érkezõ 4. német lövész század jelentõs részét sikerült is megsemmisíteni. Aknatûz érte az északi épületet is, mely nagy robajlással végül megadta magát és összeomlott. Persze kapott a déli épület is, már az is lángokban állt, de a kommandósok még tartották magukat, olyannyira, hogy egy az épületbe betört német szakaszt is sikerült kézitusában megsemmisíteniük.
A PzkPfw III harckocsi a közvetlen veszély elmúltával elõre tört és az épületek között foglalt el állást. Idõközben a Tetrarch harckocsi is átjött a hídon és a déli épület mögé rejtõzött, majd megkerülve azt a német féllánctalpast semmisítette meg egy frontális lövéssel közvetlen közelrõl. Az aknavetõk tüzének és a PzKpfw III lövegének köszönhetõen hamarosan a déli épület is kártyavárként dõlt össze, maga alá temetve a brit kommandósok századtörzsét, Lord Lovattal együtt. Ezen a ponton már a 4. század maradéka is beérte az elsõ vonalakat és a megsemmisült brit páncéltörõ fegyverek mögött kerestek fedezéket. A német páncélos az északi épület romjait megkerülve a túlpart aknavetõ állásait lõtte, majd miután a Tetrarch elõmerészkedett, egy gyors manõverrel sikerült szembe kerülni vele és egy pontos lövéssel megsemmisíteni. A maradék német aknavetõ folyamatosan a túlparti állásokat lõtte, az 1. és 2. század maradék lövészeivel együtt, így a koncentrált tûz végül felmorzsolta az aknavetõket és az õket irányító rádiós szakaszt. A híd azonban még angol kézen volt. A britek heves géppuska és kézifegyver tûzzel támadták a német gyalogságot, aminek meg is lett az eredménye, ugyanis az 2. és 3. század szinte teljesen megsemmisült és az 1. századból is csak egy sérültekkel teli szakasz maradt.
A gyalogos erõ leküzdésére a britek a géppuskás Jeep-el átkeltek a hídon, és úgy ritkították a gyalogságot. Azonban nem számoltak az északi épületet (illetve annak romjait) éppen megkerülõ német páncélossal, amely végül oldalba lõtte a brit jármûvet, ami a levegõbe repült. A nyugati parton rekedt egyetlen brit kommandós szakasz hõsiesen kitartott a németek tüzében. A német páncélos eközben a híd keleti oldalán felállított páncéltörõ ágyút lõtte, majd egy utolsó erõfeszítéssel megpróbálta a nyugati parton rekedt kommandós szakaszt megsemmisíteni, de ez nem sikerült. A hídra PIAT páncéltörõs britek nyomultak és a német páncélost hátulról próbálták megsemmisíteni, de ez sem járt sikerrel.

A németek célja az volt, hogy a híd mindkét hídfõjét el kell foglalni és biztosan tartani. Ez nem sikerült, hiszen a nyugati hídfõt sem sikerült teljesen megtisztítani a britektõl. A játékban tehát megismétlõdött a történelem, a kommandósok hõsies küzdelem és hatalmas emberveszteség árán megtartották a hidat.

Résztvevõk:
ifj. Iványi Gábor (SAS Wargame Group) – brit egységek
Zilahi András (SAS Wargame Group) – játék bíró
Bognár Balázs (Alba Regia Hadijáték Klub) – német egységek