1944, június 6-ának hajnalán brit ejtõernyõsök és vitorlázógépek érnek földet Észak-Franciaországban. Céljuk a Merville mellett felállított modern 150 mm-es lövegekkel ellátott négy nehézüteg megsemmisítése. A területet korábban a R.A.F. már bombázta. Hajnali fél kettõkor az ejtõernyõsök gyülekezni kezdenek, de alig egy zászlóaljnyi erõ gyûlik össze a sötétben. Vezetõjük a 9. ejtõernyõs zászlóalj parancsnoka Terence Otway alezredes.

Az ejtõernyõsök 04:00-kor érték el az ütegeket és 04:30-kor indították meg a támadást nyugati irányból. A német üteget egy századnyi gyalogos védte, és másik két századnyi gyalogos egy közepes aknavetõs szakasszal valamint egy zsákmányolt Somua S-35 harckocsi szakasszal tartalékban volt a közeli Le Pein falucskában.

A brit ejtõernyõs szakaszok sorban törtek elõ a közeli fás területrõl, egyenesen az ütegeket véve célba, melyeket a németek azonnal ellenük fordítottak, és hamarosan a britek számára is világossá vált, hogy ezek nem a várt 150 mm-es lövegek, hanem azoknál kisebb kaliberûek.

Idõközben megjelent egy Spitfire vadászraj, mely a terület felett egy Bf-109-es rajjal találta szemben magát, és a kialakult légiharcban mindkét fél repülõi megsemmisültek. A brit alakulatok a fák mögûl Willy’s Jeep-ekkel vontatták elõ a 6 fontos páncéltörõ ágyúikat. A bal szárnyon elõretörõ tankelhárítók vontatóit az idõközben beérkezett Somua páncélos szakasz megsemmisítette a legénységgel együtt. A német ütegek és az idõközben mûködésbe hozott aknavetõ hatalmas pusztítást vitt végbe az angol élõerõben, de azok megállíthatatlanul törtek elõre a céljuk felé. Már csak méterekre voltak az elsõ német ütegtõl, amikor sikerült géppuska és kézifegyver tûzzel megsemmisíteniük a legénységét.

Ekkor a légtérben megjelent egy Mosquito raj és az ütegek felé vette az irányt, miközben a német páncélos szakasz oldalról próbálta becserkészni a brit ejtõernyõsöket. Azonban egy nem várt akadályba ütköztek: a nyílt mezõn egy PIAT szakasz maradványa lapult, mely a közeledõ páncélos szakasz láttán fegyvereit használva a szakasz összes jármûvét megsemmisítette. Idõközben a Mosquitók elérték az ütegeket, az elsõ ütegre ledobták a bombáik egy részét, mert az üteget és a környezetét közben a német gyalogság ismét birtokba vette. A becsapódó bombák némi pusztítást végeztek ugyan, de az üteg a németek kezén maradt és ráadásúl a földrõl heves géppuskatûzbe került bombázó raj végül a földön végezte.

A britek a jármûveikre szerelt géppuskákkal és a gyalogság együttes tüzével ismét megtisztította az elsõ üteget és végül azt el is foglalta. A németek a saját jobb szárnyukon elõre szállítottak Opel Blitzeken két egy századnyi tartalék erõt, melyek az ott elszórtan harcoló brit szakasz maradványokat felszámolták. Ezt a német csoportosulást Bren UC jármûvek géppuskáival sikerült a földhöz szegezni és az élõerõben tetemes kárt tenni. A másik tartalékban tartott német század a hátsó üteg felé közelített a sövényen át. Ezt a századot koncentrált tûzzel visszaszorították a britek és közben sikerült a második üteg személyzetét is megsemmisíteni. Így végsõ soron az elsõdleges célt teljesítették is, bár még szorványos ellenállást tanusítottak a németek. De ekkor Le Pleintõl északra egy újabb (elveszettnek hitt) brit ejtõernyõs század érkezett a területre és indult el a falú és a németek irányába.

A német parancsnok a fejleményeket látva a megmaradt alakulatainak visszavonulást vezényelt, és a falun keresztül elhagyták a térséget.