Célok:
A szovjet csapatok elsõdleges célja, hogy a magaslaton lévõ két stratégiai pontot megszerezzék. Az egyik egsy betonbunker, a másik egy megerõsített lövészárok rendszer. Mindkettõ birtoklása a játék végén 5 pontot ér. Emellett újabb 4 pontot ér, ha a vasútállomást is el tudják foglalni. További egy pontot ér minden megsemmisített német harckocsi és rohamlöveg szakasz.
A német erõk szintén 5-5 pontot kapnak, ha a dombon lévõ két pontot a játék végén birtokolják, továbbá a szovjet seregbõl megsemmisített minden 100 pontnyi erõér egy õjabb gyõzelmi pontot kapnak.

Igor Ivanovics Szonycev hadnagy visszaemlékezése a Nagy Honvédõ Háborúra (részlet)
Vörös Október Könyv- és Lapkiadó Vállalat, 1957., Moszkva.
Gyûjtötte: Szakasits elvtárs
Lektorálta: Bogeszov elvtárs

„Szovjetúnió, Kurszktól 50 km-re északra, Ponyri város határa
1943. július 7.

A német erõk támadása folyamán Ponyri városa, és a stratégiailag igen fontos 253.5-ös magaslat elesett. Még aznap délután a szovjet hadvezetés kiadja az ellentámadási parancsot. Az 1019. lövészezred a 27. önálló harckocsi ezred egységeivel 15:00-kor megkezdi az ellentámadást a magaslat és a város visszaszerzéséért.

14:42, a zászlóalj felkészült a támadásra. A mi századunknak már nem jutott szállítójármû így tartalékként futólépésben kell megtennünk az utat a hegyig. Sorra dübörögnek el mellettünk a harckocsik és egyéb szállítójármûvek. A zászlóalj elsõ századát GAZ meg ZIS teherautókón viszik. A céljuk északról megkerülve a hegyet benyomulni a településre és elfoglalni a vasútállomást a németektõl. Az úton és közvetlen környékén a páncélos erõink törnek elõre, ami egy századnyi T-34 es harckocsiból áll, ami meg van erõsítve Su-122, Su-76 önjáró lövegekkel és ZSU-37 önjáró légvédelmi gépágyúval. A harckocsikon deszantként utazik a második gyalogos század.
Közvetlen elõttünk egy csapat felderítõ és egy századnyi tengerészgyalogos angol és amerikai páncélozott szállító jármûveken törnek a hegy felé. A százados elvtárs szerint rajtuk múlik a támadás sikere, mivel nekik kell bevenniük a magaslaton lévõ megerõsített állásokat és a bunkert.
(07) A támadás megkezdõdik. Csapataink vonalba fejlõdve teljes sebességgel törnek a céljuk felé felé. A magaslatról német gépágyúk és páncéltörõ nehézpuskák tüze alatt jópár M3-as féllánctalpas megsemmisül súlyos veszteséget okozva a rajta utazó felderítõ alakulatoknak. Német aknavetõ és tüzérségi tûz is szabdalja a földet az elõrenyomuló csapataink körül, de komoly veszteséget nem okoz szerencsére.
Az elõrenyomulás töretlen. A századunk és a nehéz páncélos század, ami lomha brit Churchill tankokkal van felszerelve is taktikai közelségbe ér. Az elsõ század teherautójaikat elhagyva elfoglalja az északon lévõ elhagyott lövészárkokat. A közepes harckocsi századunkat komoly ellenséges páncéltörõ tûz alá veszik a német harckocsik és rohamlövegek, aminek következtében az egyik szakaszt meg is semmisítik. Az út déli oldalán a féllánctalpason utazó egységeink elérték a magaslat lábát, ahol sajnos a másik felderítõket szállító M3-as féllánctalpas szakasz is megsemmisült a német gépágyúk tüzében, ezzel gyakorlatilag az elit felderítõ alakulataink elvesztették harcértéküket. A tengerészgyalogos század viszont leugrálva a brit Brenjeikrõl hangos “Hurrrráááá!” kiáltással rohamoz hegynek felfelé, ellenséges tûzben. Nem semmik ezek az elvtársak, meg kell hagyni. A német tüzérségi csapás nem szünetel, egy jól irányzott tûzcsapás következtében a légvédelmi géppuskás ZIS teherautó szakaszunk megsemmisül.
Rohanunk a hegy felé, miközben repülõgépek hangjára leszünk figyelmesek. Nemsokára el is húznak felettünk a vörös csillagos IL-2 csatarepülõk, és a dicsõséges La-5 ös kísérõ vadászok.Az elsõ századunk az imént elfoglalt állásaikat elhagyva futva közelednek a város határához, ahol egy sebészi pontosságú német tüzérségi támadás megtizedeli a rohamozó elvtársakat. Páncélos és rohamlöveg alakulataink látva, hogy nincs esélyük a német nehézharckocsik ellen egy köveli facsoport mögé húzódva várják a légi, és a lomha szovjet nehézpáncélos támogatást. A hegyen a tengerészek lendülete megtört egy kicsit és fedezékbe húzódva tûzpárbajt vívnak a német védõkkel, amíg az önjáró lövegeink a bunkert veszik tûz alá, és jópár lövéssel meg is semmisítik azt.
A repülõgépeink az elképesztõ német tûzben rácsapnak a német nehéz harckocsikara, és meg is semmisítenek jópár Tigrist, és PzIV-et. Sajnos a csatarepülõink a hihetetlenül pontos német légvédelem prédájává váltak, míg a Lavocskinok-at a német Fockewulfok szórták szét.
A megtizedelt elsõ gyalogosszázad tovább folytatta az elõrenyomulását a város határán lévõ búzamezõben, folyamatos tûzpárbajt eszközölve a házak közt megbújó németekkel. Az út környékén nem alakultak jól a harcok: mindegyik T-34 esünket kilõtték a németek úgy, hogy a mieink nem tudtak kárt okozni nekik. A hegyen a hõsies tengerészeink megrohamozták a bunker romjait, és a mellette lévõ erdõben lévõ német védõket, és hõsies kézitusábanminden ellenállást megtörnek. Az ezredes elvtárs látva a súlyos veszteségeinket további erõsítést kért rádión.
Az erõsítés nem is váratott sokat magára, egy újabb La-5FN vadászbombázó egység tûnt fel az égen. Némi légiparádé bemutatása után rácsapott egy német StuG III rohamlöveg ütegre, amely fedezékébõl sorra lõtte ki a páncélosainkat, és rakétáival megsemmisítette azt. Eközben német Messerschmitt-ek próbálták leradírozni õket az égrõl, de hála a légvédelmünk zavarásának ez nem sikerült nekik. Az elsõ század megakadt, de kitartott a búzamezõn a nyomasztó túlerõ ellenében. Ekkor már tisztán látszott, hogy céljukat a vasútállomást sosem fogják elérni.
A Churchillekbõl álló nehézharckocsi századot is súlyos veszteség érte, a német PzIII közepes harckocsi század és egy félütegnyi PaK-40 ösztüzében. A hegyen a bunkert biztos kézzel tartották a tengerészek, a gyér német ellentámadásokat rendre visszaverték. A két megmaradt Bren lánctalpas szakasz minimális tengerészgyalogos személyzettel megkerülte a magaslatot, és megsemmisített egy Opel Blitz teherautókból álló kiszolgáló alakulatot. Ezzel a manõverrel erõsen fenyegette az ellenséges tüzérséget.
Alkonyodni kezdett. A La-5FN-ek egy hajmeresztõ manõverrel rácsaptak a mozgásba lendülõ PzIII század egyik szakaszára, és valami hihetetlen pontos lövésekkel meg is semmisítették azt a 20 mm-es ikergépágyújukkal. Mindezt úgy tették, hogy a visszaérkezõ Fw-190 es alakulat folyamatosan tûz alatt tartotta õket. A központban az elõrenyomuló Churchill harckocsik sorban robbantak fel a német páncéltörõ ágyúk tüze alatt. Itt sem sikerült áttörést kierõszakolni a hõsiesen küzdõ elvtársainknak. A magaslaton a bunkert erõsen tartották a tengerészeink, de a másik stratégiailag fontos pont még mindig német kézen volt. E felé tartott egy maréknyi tengerész délrõl a bunker felõl, a második század két szakasza északról, és a mi komplett 3. századunk keletrõl. A németek mindössze egy szakasznyi erõsítést küldtek, így nem lehetett kérdéses a végeredmény.
A száguldozó Brenjeink megfékezésére a németek bevetették az egyik PzIII szakaszukat, ami a megmaradt páncélos erõiknek mintegy a felét kitette. Mint tûzerõben mint páncélozottságban messze felûlmúlta a mieinket, így sorra semmisültek meg a jármûveink. Eközben õk sem tétlenkedtek, géppuskáikkal alaposan megszórtak egy 120 mm-es aknavetõ szakaszt. Eközben a Su-122 es önjáró lövegünk megsemmisítette a maradék PzIII szakaszt akik a város szélénél voltak beásva.
Valami hihetetlen manõverrel a vadászbombázóink lerázták az õket üldözõ német vadászokat, és rácsaptak az utolsó német páncélos szakaszra amit valami hihetetlen szerencsével meg is semmisítettek. Ezek utolsó erejükbõl kilõtték az utolsó Breneket is, így az út déli részén is felszámolták a németek az elõrenyomulásunkat. A hegyen az elvtársaink hõsies rohammal bevették az utolsó német állásokat is, így az egész magaslat a mi ellenõrzésünk alá került. Az idõközben visszatérõ Bf-109-es német vadászraj rácsapott a meggyengült Su-122 szakaszunkra, és a 20 és 30 mm-es ikergépágyúk össztüzével semmisítette meg is mindet.
Teljesen ránkborult a sötétség. Századunk megerõsítette a magaslaton lévõ állásokat. Érdemleges harci cselekmény már nem történt leszámítva a hegy felett körözõ és géppuskázó német vadászokat, akik súlyos veszteségeket okoztak a 2. század legénységének.

A fõ célunkat a hegy megszerzését sikeresen teljesítettük, de közben olyan súlyos veszteségek érték csapatainkat, ami jelentõs mértékben csökkenti eme hõstett valódi harci értékét.”


A rendezvényrõl megjelent egy cikk a Fejér Megyei Hírlapban. A linkre kattintva az online változathoz jutunk, melyben képgaléria is megtekinthetõ. A cikk a nyomtatott változata a képre kattintva elolvasható.