Scenario leírása Szovjet történet Német történet

Scenario IV: Antonovka

Dátum: 1941. július 10. Péntek Előzmények: A 22/3-as lövésszázszlóalj feltöltés és pihenés után a frontra indul. Szovjet oldal: Délnyugati Front - Kirponos hadseregtábornok 5. hadsereg - Potapov dandártábornok Partizán erők: Parancsnok (1), Robbantós (1), Lövész szakasz (3x3) Szovjet erők: PPS lövész (2x3), Degtyarev szakasz(1), MAXIM nehézgéppuska (1x3), Mesterlövész szakasz (1) Német oldal: Dél hadseregcsoport - Gerd von Rundstedt tábornagy 6. hadsereg - Walter von Reichenau tábornagy Német erők: Wehrmacht: Zászlóalj parancsnokság: Parancsnok (1), Rádiós (1), Egészségügyi (1) Mesterlövész szakasz (1) 1. Lövész század: Parancsnok (1), MP40 lövész (2x3), Kar98 lövész (1x3), MG-34 géppuskás (1x2) 2. Lövész század: Parancsnok (1), MP40 lövész (2x3), Kar98 lövész (1x3), MG-34 géppuskás (1x2) 3. Lövész század: Parancsnok (1), MP40 lövész (2x3), Kar98 lövész (1x3), MG-34 géppuskás (1x2) Légvédelmi szakasz: FlaKvierling-38 üteg (1x3) Célok: Szovjet: Minél nagyobb veszteséget okozni a németeknek. Német: Elkergetni a partizánokat. Vissza a lap tetejére _____________________________________________________________________________________ Utasítás Major Heinrich Pach részére, 22. lövészezred 2. zászlóalj! Herr Major! A 2. zászlóalj a Koveli teherpályudvarról indul 10-én 6.00-kor. A célállomás nevét Sarny város pályaudvarán közlik Önnel, Sarny-t estig el kell érjék. Manevichi falunál Obersleutnant Joachim Wagner csatlakozik Önökhöz, és a zászlóaljal együtt Sarny-ban tölti az éjszakát. A további utasításokat a helyi városparancsnokság adja. Enyhe partizántevékenységet jeleztek a Koveli Körzetből, de a partizánok károkat nem tudtak okozni, vélhetőleg az útjukon nem kell partizántámadástól tartaniuk. Oberstleutnant Herold Albemichter, 22. lövészezred, 1941. július 8, Kovel Részlet Heinrich Pach őrnagy feljegyzéseibol: "1941. július 10. Péntek Hajnali 4-kor ébresztett Hans. Minden csomagunk be van pakolva, készen állunk az indulásra. Az eső zuhog, lassan világosodik, de az ég borult. 4.58-kor megérkeznek a teherautók és a katonák rendezetten felszállnak rájuk. Én egy Opel Kadett-el jutok ki az állomásra, amit itt tartózkodásunk alatt utaltak ki használatra. Hans jól vezet, bár a vizes úton egyszer egy kissé megcsúszik egy kanyarban. 6.00-kor a vonat elindul. Hosszú út vár ránk, ezért a katonáknak pihenőt renedelek a vonaton. Elhagyjuk Povorsk falut, és egy hídhoz közeledünk amikor a vonat lassít és a híd mellett német utász alakulatokat látunk. A vágányokat már rendbe rakták, és intenek, hogy lassan áthaladhatunk a hídon. Úgy látszik azok a partizánok csak okoznak némi kárt. Szerencsére ez nem sokat lassít a tempónkon, szeretném Sarny-t elérni még a sötétedés előtt és erre minden esélyünk meg is van, hiszen nyáron a nap későn nyugszik. Nem sokkal később elérjük Manevichit is. Wagner alezredes már a sínek mellett áll. A vonat itt egy kis pihenőt tart, szemből ugyanis egy sebesültszállító vonat érkezik. Addig is beszélgetek az alezredessel. Mesterlövész, és ellenséges mesterlövészekre vadászott, de sokat nem árul el. Van egy társa, Klaus Müller hadnagy. Ahogy a sebesültszállító elhalad, mi is indulunk. A katonák visszaszállnak a vonatra, az alezredes és a hadnagy a hátsó kocsiba (közvetlenül a légvédelmi kocsi előtt) szállnak, hiába kértem őket, hogy a vonat elején a zászlóalj törzsnél utazzanak. Hosszú és unalmas utazás vár még ránk. Sorban elhagyjuk a településeket, amelyeknek nevei semmit sem jelentenek számunkra: Rafalovka, Malyy Zelutsk, Antonovka. Az út eseménytelenül telik, Sarny már közel van, de lassan sötétedik és ez kissé aggaszt. Aztán hirtelen egy robbanás… majd a vonat elkezd rángatni, rázni itt valami nagy baj van. Kiabálást hallok a hangos csikorgások mögött. Fém súrlódik fémen, közben erős kopácsolás, mintha hordót ütnének fahusánggal. A vonat viszonylag gyorsan megáll. Utasítást adok a vonat elhagyására, bár ezt a katonák maguktól is megkezdték már. Hatalmas szerencsénk van, mindenki sértetlenül kijut a vonatból, bár az összeköttetés és az idő hiányában a törzs az első két századdal a vonatról jobbra a harmadik század a mesterlövésszel a vonattól balra száll ki. Megpróbálunk fedezéket keresni, mert ahogy kiszállunk géppuskatűz fogad. A közelben facsoportok vannak, odáig sikerül előrenyomulnunk és szorványosan viszonozni a tüzet. Látni még nem sokat látunk, pusztán a torkolattüzek segítenek a célok bemérésében. Egyre hevesebb a tűz. Ekkor még fogalmam sem volt, hogy a 3. századdal mi történt, nem volt összeköttetésünk. Mint utóbb kiderült a 3. század is sértetlenül megúszta a merényletet és legyező alakban szétterülve elkezdték a környék átvizsgálását. Ám hirtelen egy mesterlövész lelőtte Paul Amsel főhadnagyot, a századparancsnokot, ekkor Joachim Wagner alezredes átvette a század irányítását, bár előtte az ellenséges merénylő lövésszel váltottak néhány lövést eredménytelenül. A vonat bal oldalán egy géppuska is tüzet nyitott, némi veszteség árán azonban a 3. század leküzdötte a támadókat és a vonat mellett haladva megpróbálta bekeríteni a jobb oldalon rejtőzködő partizánokat. Eközben az 1. és a 2. század folyamatos kereszttűzben nyomult előre egy facsoportig, de ott már olyan erős volt az ellenséges tűz, hogy vissza kellett vonulnunk a vonatig, és bevárni a 3. század támogató tüzét. Így egyesült erővel megfutamítottuk a partizánokat. A zászlóalj rádiója megsérült, így a sínek mentén egy szakasznyi járőrt indítottam Sarny irányába, és mivel már csak alig 8 km-re voltunk a várostól néhány óra múlva vissza is tértek egy páncélautóval (járőrözött a város környékén és összefutott a kiküldött szakasszal). Közben a terepet átvizsgálva megállapítottuk, hogy a partizánokat valószínűleg visszamaradt szovjet egységek is támogatták. Éjfél körül megérkezett egy utász század Sarny-ból és a károk elhárítását elkezdte. Közben megérkezett egy szállító század is, és a zászlóaljat Dolgaya falun keresztül Sarny-ba szállította." Részlet Helmut Shultz mozdonyvezető kihallgatási jegyzőkönyvéből: "Sötét volt, nem láthattam, hogy mi készül. Hirtelen nagy robbanás rázta meg a mozdonyt, úgy emlékszem kissé el is emelkedett a pályától. A nyomkarima átlépte a sínkoronát és a mozdony orra a közeli dombokba fúródott. Szerencsére Antonovka után két híd is volt, így a hídon lévő lassújelek miatt eleve nem haladtunk túl gyorsan, ezért a mozdony után csak egy kocsi siklott. Azt a kocsit is a mozdony szerkocsija rántotta le a pályáról. Szerencse, hogy lassan haladtunk. Utána már nem sokra emlékszem. Lövöldözés volt, először messzebről, aztán közelebbről is. Kiabálás, parancsok, néha jajveszékelés. Max [Maximilian Barth, a fűtő] és én a földön lapultunk. Szerencsére a kazán nem nyílt meg, így tűz nem keletkezett. Később, amikor a lövések már közelebbről hallatszottak, a mozdony közvetlen közelében is ropogtak a fegyverek. Még jobban összehúztuk magunkat, a golyók ott kopogtak a vezetőállás fémlemezein. Egy sorozat a műszereket is eltalálta, utána vettem észre, hogy Max-ot találat érte a nyakán. Szegény fiú, ott vérzett ki a kezeim között, alig múlt 24 éves. Mozdonyvezető szeretett volna lenni, de nagyon rossz volt a szeme, ezért is nem vitték el katonának. A bátyja Franciaországban esett el Sedan mellett. Szerencsétlenek…." Vissza a lap tetejére

Vissza a lap tetejére