Scenario leírása
Szovjet történet
Német történet



Scenario III: Rovno


Dátum: 1941. június 26. Csütörtök
Előzmények: 1941. június 25-én, szerdán Rovnó külvárosába betörnek a németek.

Szovjet oldal:
Délnyugati Front - Kirponos hadseregtábornok
5. hadsereg - Potapov dandártábornok

Leírás:
Sztálin elvtárs közvetlen parancsára ellentámadást kell kezdeményezni a frontokon. Potapov dandártábornok 5. hadserege Rovnó közelében lévő harcokban vesz részt. Az újonan alakult 77. vegyesdandár feladata Rovnó északi részén lévő német ellenállás felszámolása, és a logisztikai központ bevétele.

Szovjet erők:
HQ: Parancsnok (1), GAZ-AAA (1), Felderítő (3), Rádiós (1) (0 pont)
1. Lövész század: Parancsnok (1), PPS lövész (2x3), MOSIN lövész (3), Degtyarev szakasz(2) (23 pont)
2. Lövész század: Parancsnok (1), PPS lövész (2x3), MOSIN lövész (3), Degtyarev szakasz(2) (23 pont)
3. Lövész század: Parancsnok (1), PPS lövész (2x3), MOSIN lövész (3), Degtyarev szakasz(2) (23 pont)
Mesterlövész szakasz (2) (20 pont) Géppuskás század: MAXIM nehézgéppuska (3x3) (44 pont)
Aknavetős század: 80 mm aknavető (3x2), 120 mm aknavető (2x3), GAZ-AA (1) (118 pont)
Nehéz üteg: A-19 (1x4), T-34 vontató(1), tüzérségi megfigyelő szakasz (1x2) (98 pont)
Légvédelmi század: DsHk nehézgéppuskás szakasz(4x3) (58 pont)
Felderítő század: BA-10 (3) (90 pont)
Könnyű páncélos század: BT-7 (2), T-26 (2) (130 pont)
Közepes páncélos század: T-34/76 (4) (240 pont)
Nehéz páncélos század: KV-1 (2), KV-2 (1) (200 pont)
Vadász század: Jak-1B (1), MiG-3 (1) (100 pont)
Összesen: 1167 pont

Német oldal:
Dél hadseregcsoport - Gerd von Rundstedt tábornagy
6. hadsereg - Walter von Reichenau tábornagy

Leírás:
Rovnó északnyugati kerületeinek elfoglalása után a német hadvezetés a továbbnyomulás mellett dönt, és az ehhez szükséges logisztikai támogatást biztosító ezred települési körzetét is kijelöli. Azonban azzal nem számolnak, hogy a szovjetek ellentámadásba kezdenek.

Német erők:
Wehrmacht:
Zászlóalj parancsnokság: Parancsnok (1), Kübelwagen (1), BMW R-75 felderítő (2), Rádiós (1), Egészségügyi (1) (0 pont)
1. Lövész század: Parancsnok (1), MP40 lövész (2x3), Kar98 lövész (1x3), MG-34 géppuskás (1x2) (23 pont)
2. Lövész század: Parancsnok (1), MP40 lövész (2x3), Kar98 lövész (1x3), MG-34 géppuskás (1x2) (23 pont)
3. Lövész század: Parancsnok (1), MP40 lövész (2x3), Kar98 lövész (1x3), MG-34 géppuskás (1x2) (23 pont)
4. Lövész század: Parancsnok (1), MP40 lövész (2x3), Kar98 lövész (1x3), MG-34 géppuskás (1x2) (23 pont)
5. Nehéz század: Parancsnok (1), MG34 géppuskás (2x2), Lángszórós (2x1) (37,5 pont)
Ezredközvetlenek:
Támogató század: Parancsnok (1), 81mm aknavető (3x2) (55,5 pont)
Páncéltörő üteg: PaK-36 (2x3) (32 pont)
Felderítő század: SdKfz 222 (1), SdKfz 231 (1), Panzerspahwagen BA(f) 203(r) (1) (75 pont)
Hadosztályközvetlenek:
Javító szakasz (1x3) (9 pont)
1. Páncélos század: PzKpfw 35(t) (1), PzKpfw 38(t) (1) (70 pont)
2. Páncélos század: PzKpfw 739(f) S-35 (1), PzKpfw III (1) (90 pont)
Tüzér század: leFH-18 üteg (2x4), Tüzérségi megfigyelő szakasz (1), Kübelwagen (1) (86 pont)
Légvédelmi század: FlaKvierling-38 üteg (1x3), Flak-36 üteg (1x4) (51 pont)
ShützStaffel:
Lövész század: Parancsnok (1), MP40 lövész (3x3), MG-34 géppuskás (1x2) (35 pont)
Luftwaffe:
Bombázó raj: Ju-87 D (1) (70 pont)
Vadász raj: Me-109 D (1) (50 pont)
Összesen: 793 pont

Célok:
Szovjet: Kivetni a németeket Rovnóból.
Német: Megtartani az állásokat minél tovább.

Vissza a lap tetejére


_____________________________________________________________________________________



Részlet Anna Petrovics Smirnov rádios főtörzsőrmester naplójából

"1941 június 25. Szerda

A Rovnoból történő evakuálás után a parancs szerint Clekszandija vasútállomásán kialakított parancsnoki poszton kellett jelentkeznie Vaszilij Szergejovics Petrov százados elvtársnak. A reggeli órákban el is értük a falut, ahol meglepődve láttam mennyi hadianyag van felhalmozva. Ez mást nem jelenthet csak ellentámadást! A rengeteg ember és tüzérségi eszköz mellett láttam a legújabb fejlesztésű Kliment Vorosilov marsallról elnevezett nehéz harckocsijainkat is, amikkel végre kisöpörhetjük a fasiszta hordát hőn szeretett oroszország anyácskánk földjéről.
A személyi állomány feltöltése még a mai nap megkezdődött, érkezett hozzánk egy nagyon jóképű főhadnagy is, aki Ivan Pavelovics Blinovként mutatkozott be. Ő lesz mostantól a 2. század parancsnoka. Remélem szerencsésebb lesz mint az elődei voltak.
Vaszilij csak késő délután érkezett vissza a körletünkhöz enyhén pityókássan őrnagyi csillaggal a vállapján. Elmondta, hogy egységünk átszervezésen esett át, és mostantól a 77. vegyesdandár kötelékébe tartozik a zászlóaljunk. Nagyon szűkaszavú volt, és hamar nyugovóra is tért.

1941 június 26. Csütörtök

Már korán reggel hatalmas a nyűzsgés a táborban. Mindenfelé harckocsik, és masírozó vöröskatonák amerre csak a szem ellát. Büszke vagyok rá hogy részese lehetek eme dicső történelmi pillanatnak.
8:00 kor parancs érkezett az indulásra, a cél Rovnó. A vasútvonallal párhuzamossan haladva kell felszámolnunk a fasiszta ellenállást. Pár kilométer megtétele után Stuka támadás érte a menetoszlopunkat, és a legnagyobb szerencsétlenségre a dandártörzs szinte teljes egészében elpusztult a zuhanóbombázók miatt. Ennek jelentése után érkezett rádión a parancs, hogy Petrov őrnagy mint rangidős tiszt azonnal vegye át a dandár parancsnokságot, és késlekedés nélkül folytassa az előrenyomulást a megadott cél irányában. Vaszilij arcán látszott a büszkeség, hogy ő vezényelheti harcba ezt a tetemes haderőt.
Az Usztje folyó ezen szakaszán két átkelési lehetőség nyílott előttünk. Egy masszív kőhíd, és egy viszonylag jól járható gázló a hídtól nyugatra. Ezek a lehetőségek meg is határozták a támadásunk fő irányait. A kőhíd irányába, ami a seregünk bal szárnya volt, Petrov őrnagy a KV harckocsikból álló nehézharckocsi századot irányította, amit az 1. gyalogosszázad kísért aknavetőkkel, és DsHk nehézgéppuskás szakasszal megerősítve, a gázló felé egy T-26 osokból, és BT-7 esekből álló könnyűharckocsi századot vezényelt, akikhez csatlakozott a BA-10 esekből álló páncélgépkocsis felderítő század, és a 3. szintén megerősített gyalogos század. A maradék, igen nagy tűzerőt képviselő T-34 es közepes harckocsi századot levezényelte középen egyenest az Usztje partjára, hogy tüzűkkel fedezzék az átkeléseket. Őket a második gyalogosszázad kísérte kissé balra a híd felé húzódva. A KV század alig kezdte meg az átkelést a hídon, amikor feltűnt az égen egy Stuka raj, amit német vadászok kísértek, ezek súlyos károkat okoztak a hídon lévő KV-1 szakasznak, de szerencsére mozgásképesek maradtak a járművek, így nem tartották fel a hídon a többieket. A zuhanóbombázokat viszont az első század, és a légvédelmi nehézggéppuskák koncentrált tűze visszazavarta a magasba. Tisztán látszott, hogy komoly találatokat kaptak, mert sűrű szürke füstött eregetve akadozó motorral próbáltak újra támadó pozícíóba állni. Szerencsére percek múlva a vörös vadászaink is megjelentek az égen, és igen jól kivitelezett légi manőverekkel lelőtték a német Messersmitteket az égről igaz a mi MiG-3 as szakaszunk is megsemmisült a fasiszták tüze álltal. A győztes Jak-1B-ink a gyors légigyőzelem után a Stukák felé fordultak, és mielőtt azok bármi kitérő manőverbe kezdhettek volna megsemmisítették őket. Mindeközben a szárazföldi erőink harcérintkezést próbáltak kicsikarni a német gyalogsággal, de azok nagyon fegyelmezetten tartották a pozíciójukat, és nem árulták el a pontos helyüket, így lehetetlenné téve a tüzérséggel, és aknavetővel való megsemmisítésüket. A fricc páncélosok viszont komoly tűz alá vették a könnyű harckocsijainkat jó párat megsemmisítve már az átkelésnél, de ezzel súlyos hibát követtek el. A pozícióikat elárulva a partra vezényelt támogató közepes harckocsi század sorra kilőtte mindet, így teljesen elzárva a lehetőséget egy esetleges páncélos ellentámadásra. Pavlov őrnagy csodálkozott is az értékes haditechnika ilyen mérvű elpocsékolásán, de örült is a szerencséjének emiatt.
A jobb szárnyunkon lévő német gyalogság vasfegyelme akkor mondott csődőt, amikor a Jak-1B vadászaink alacsony támadással berepültek a vonalaik mögé, és gépágyú sorozataikkal tizedelték az ellent. Ekkor elhárító tüzzel probálták elkergetni a vadászainkat, de azok a végsőkig kitartottak és lőtték a beásott gyalogságot. Sajnos később egy jól irányzott német géppuskatűz lekaszálta a Jakovleveket az égről. A hídnál a harcérintkezést az első gyalogosszázad bátor rohamával lehetett kicsikarni, ami igaz hogy súlyos veszteségeket okozott az elvtársak közt, de a végső győzelemhez elkerülhetetlen volt. Itt már eldőlt a csata, tüzérségi megfigyelőink pontos tűzvezetésével gyilkos akna, és taracktüzet kaptak a német gyalogos egységek, a páncélosaink átértek a folyón minden nehézfegyvert és páncélost megsemmisítve, így már semmi nem állt a győzelem utjában. Egyre több német kezdett pánikszerű menekülésbe látva az elkerülhetetlen véget. Az utóvédjüket bekerítve jónéhányan megadták magukat. A csata mérlegét tekintve elsöprő volt a győzelmünk, ami köszönhető a koncentráltan bevetett modern harckocsitechnikának, és Vaszilij Szergejovics Petrov őrnagy elvtárs kiváló stratégiai érzékének.
Az este folyamán a hadifoglyokért megjelent az NKVD, és kihallgatás céljából elhurcolták őket. Ismerve ezeket az alakokat nem irígylem szerencsétleneket... "


Vissza a lap tetejére


_____________________________________________________________________________________



Részlet Heinrich Pach százados feljegyzéseibol:

"1941. június 26. Csütörtök. (folytatás)

Meglepően gyorsan, 7:43-ra megérkezett a szállító ezred és a nehézvonató század a zsákmány T-34-esre vetette magát. A gépkocsis zászlóalj pedig a zászlóaljunk maradékát Rovnó irányába szállította. Az út eseménytelenűl telt el, és a katonák ki is használták a viszonylagos nyugalmat: a tegnapi és mai küzdelem után jól esett egy pár órás alvás a teherautókon.
Rovnóba érve az alezredes úr parancsa értelmében megpróbáltam megszervezni a külváros ránk eső szakaszának védelmét, különös tekintettel a már ott állomásozó (igaz nem rég óta) logisztikai ezredtörzs védelmét. Délben jelentették, hogy szovjet csapatok (többek között páncélosok is) mozognak Rovnó irányába, így nem sok időm volt a csapatok pozíciójának kijelölésére. Szerencsére a meglévő lövészárokrendszert használhattuk a város határán. A két zászlóalj maradék katonáit szétosztottam a lövészárkok mentén, valamint a már itt állomásozó könnyű páncéltörő ütegeket és egy 20 mm-es négycsövű légvédelmi üteget elhelyeztem a gyalogság között. A bal szárnyon magasló dombra a hadosztálytól itt maradt tüzér osztály megfigyelői és egy mesterlövész került. A domb aljába pedig egy itt ragadt SS század foglalta el állásait, SS-Obersturmführer Sebastian Hoch vezetésével. Nagy könnyebbség volt ez nekünk, így legalább azt a szakaszt nem nekünk kellett védeni és így egy csonka lövész század még tartalékba is jutott. A legkimerültebbek kerültek a tartalék századba. A lövészárok mögött állítottuk fel két 10,5 cm-es tábori tarack ütegünket, és egy 8,8 cm-es légvédelmi üteget. Egyéb egységek is akadtak bőven, melyek a terület előzetes bevételekor szakadtak le az alakulatukról, vagy hagyták őket hátra biztosításra. Ilyenek voltak a Leutnant Heribert Wallen által vezetett nehéz század géppuskás és lángszórós szakaszai is. 11 óra körül érkezett két csonka harckocsi század a hadosztálytól, mint hadosztályközvetlenek, ők is a védelmet erősítették, a lövészárok mentén. A két század összesen négy szakasszal rendelkezett és mindössze egy szakasz volt ezek közül PzKpfw III-asokkal felszerelve. Emellett az ezredközvetlen felderítő századot is használhattuk a védelemben, mely egyik szakaszát a bal szárnyon, másik szakaszát pedig középen ástuk be. Az előző napi harcokból egy elhagyott ellenséges BA-10-es páncélgépkocsi szakasz maradt ránk, amit a jobb szárnyon állítottam fel. A logisztikai ezred műszaki alakulatát (mindössze egy szakasz), melynek elsődleges feladata az ezredtörzs által betelepülni kívánt épület állapotfelmérése volt, én a logisztikai ezredtől elkértem és, mint javító szakaszt a zászlóaljtörzsemhez csatoltam. A zászlóaljunk motorkerékpáros felderítő szakaszát előre küldtem, hogy idejében értesüljünk az oroszok érkezéséről.
És az oroszok jöttek is. Három harckocsi századot is sikerült azonosítanunk, a bal szárnyunkon egy felduzzasztott könnyű harckocsi századot, középen egy megerősített közepes harckocsi századot, T-34-esekkel. És a jobb szárnyon a hídnál egy nehéz harckocsi századot, számomra eddig ismeretlen járművekkel. A járőr jelentése után azonnal légi támogatást kértem rádión, és a szakaszt vissza vontam a megfigyelő helyéről, nehogy a hatalmas túlerő legyűrje Obergefreiter Hans Mittert és embereit. Gyalogságot nem sikerült felfedeznünk. Mire a nehéz monstrumok elérték a hidat a Stuka raj is beérkezett és nem túl sikeres bombavetéssel lelassította az átkelést. A bombázó raj mellé egy vadász raj is érkezett, szerencsére, mert hamarosan két rajnyi szovjet vadász vetette magát a közdelembe. A légiharc eredményeként az egyik szovjet vadász raj és a Messerschmitt rajunk megsemmisült, majd a maradék (mint később kiderült Jak-1-es gépekből álló) raj a bombázó rajunkat is megsemmisítette. Közben aknatűzzel árasztották el a magaslatot, aminek eredményeképpen az ott felállított megfigyelő poszt és a mesterlövész is megsemmisült.
Közben a földön is pörögtek az események. A bal szárnyon az előre törő könnyű páncélos századból három járművet is sikerült megsemmisítenünk (két T-26-ost és egy BT-7-est), valamint az időközben előbukkano BA-10-es felderítő században is sikerült némi kárt tennünk. De ennek nagy ára volt: idővel az összes páncélosunk és egy kivételével a felderítő páncélautóink is megsemmisültek a heves ütközetben. A fejünk felett pedig folyamatosan ott ólálkodott a Jak-1-es raj, melyet gyalogsági fegyverekkel próbáltunk az égről levadászni. Végül egyik géppuskás szakaszunknak ez sikerült is. Mindeközben a szovjet gyalogság is előkerült. Megszórtuk őket rendesen a 8 cm-es aknavetőinkből. A T-34-es század kettévált és fele a hídon, másik fele pedig a kis gázlón tört át. A tarackokat és a 8,8 cm-es légvédelmi üteget is a páncélosok felé fordítottuk, melynek hatására kisebb károkat okoztunk a T-34-esekben. A bal szárnyon az egyik SS szakaszt annyira megközelítette egy T-34-es szakasz, hogy gránátot sikerült hajítani rájuk, ami kisebb károkat okozott, és ez lelassította a szakaszt az előrenyomulásban.
Mivel időközben az összes vontatott nehézfegyverünk is megsemmisült (annak ellenére, hogy saját Kübelwagenemet is a javító szakasz rendelkezésére bocsátottam, hogy gyorsabban a sérült járműveinkhez és lövegeinkhez érkezhessenek) a visszavonulás mellett döntöttem. Kár lett volna további egységeket veszítenünk, hiszen így is hatalmas volt már a veszteségünk (sajnos az egész hátvédünk odaveszett a visszavonulás biztosítása közben). Rádión utasítást is kaptam, a kiürítésre, mert a logisztikai ezredtörzs evakuálását sikeresen elvégezték és az egész arcvonalon általános lett a visszavonulás. Egész estig tartott a hátrálás, amíg be nem értünk egy sebtében felállított második védelmi vonalra, melyet egy másik hadosztály védett. Jól kivertek minket Rovnó elővárosából ezzel a jól előkészített ellencsapással a szovjetek.
A tegnapi Horodok elleni támadás és a mai Rovnói védelem teljesen kimerítette az egységeket. Nagyon remélem, hogy ezek után hagynak némi pihenőt az újjászervezéshez."

Jelentés Oberstleutnant Herold Albemichter számára, 22. lövészezred!

Alezredes úrnak tisztelettel jelentem, hogy a Rovnói ellentámadásban a zászlóalj maradéka szinte teljesen megsemmisült, és a szovjet páncélosok előrenyomulását megállítani nem tudta. A területen egy SS lövész század segítette a védekezést, mely század a harcok során teljesen megsemmisült. A visszavonulási parancs beérkezés után a hátrahagyott hátvédünk még feltartotta egy darabig a szovjeteket, a hátvédből egyetlen katona sem érte el a másodlagos védelmi vonalat.
A tegnapi és a mai harcok között szinte semmilyen felkészülési és pihenő idő sem maradt, ezért kiemelném a záaszlóalj katonáinak a helytállását, és önfeláldozását. Kérem továbbá, hogy a zászlóaljat pihenés és feltöltés céljából a harcoktól elvonni szíveskedjen.
A holnapi nap folyamán megküldöm Önnek a részletes veszteségi listát és az előléptetésre és kitüntetésre felterjesztettek névsorát.

Üdvözlettel: Hauptmann Heinrich Pach, 1941. június 26. Obariv-től délnyugatra.

Utasítás Hauptmann Heinrich Pach részére, 22. lövészezred 2. zászlóalj!

Herr Hauptmann! A 2. zászlóalj azonnal térjen vissza Kovelbe, és ott várja be az utánpótlást. Az egységét feltöltjük, és 2 hét pihenőt rendelek el számára. Ez idő alatt az egész ezredet kivonják a frontszolgálatból, hiszen a 22. ezred szenvedte el a legnagyobb veszteségeket az elmúlt héten.
Várhatóan 1941. július 10-én az ezred a hadosztály után vonul. Legkésőbb 9-én délig készítse fel a zászlóalját az indulásra. A szállítás előre láthatóan vasúton történik majd.

Oberstleutnant Herold Albemichter, 22. lövészezred, 1941. június 27, Djadkovici.

Utasítás Hauptmann Heinrich Pach részére, 22. lövészezred 2. zászlóalj!

Herr Hauptmann! 1941. július 3-án reggel 8 órakor jelenjen meg az ezredtörzsön (Kovel, 12. Számú Iskola), az előléptetésre és kitüntetésre felterjesztett katonáival együtt!

Oberstleutnant Herold Albemichter, 22. lövészezred, 1941. június 28, Kovel

Részlet Heinrich Pach őrnagy feljegyzéseibol:

"1941. július 3. Péntek

Ma reggel az ezredtörzsön megjelentem az előléptetésre váró embereimmel, és meglepetésemre engem is előléptettek. Mától őrnagyi rendfokozatban teljesítek szolgálatot. Az előléptetést az erőn felüli helytállásért (Rovnónál) és a T-34-es zsákmányolásért (Horodoknál) kaptam, legalább is ezzel indokolta az alezredes úr.
Egy hét telt el a pihenőből, és ez idő alatt a feltöltés is végbement. Végre megint teljes értékű a 22/2. zászlóalj. Még egy hét és újra a hadosztálynál leszünk kint a fronton."

Vissza a lap tetejére

Vissza a lap tetejére