Scenario leírása Szovjet történet Német történet

Scenario II: Horodok

Dátum: 1941. június 25. Szerda Előzmények: Lutszk elesik, előrenyomulás Rovno irányába Szovjet oldal: (max. 400 pont) Délnyugati Front - Kirponos hadseregtábornok 5. hadsereg - Potapov dandártábornok Leírás: A szovjet csapatok erős védelmet alakítottak ki Rovno városában, ami megakaszthatja a német villámgyors előrenyomulást. A német hadvezetés ennek elkerülése érdekében, egy erős egységet vezényel át Horodok falújánál az Usztje folyón, egyrészt hogy az északi vasútvonalat elvágva megakadályozza a városba érkező utánpótlást, másrészt hogy északról bekerítve segítse megsemmisíteni a várost védő erőket. Az előrenyomuló német alakulatok Horodok hídjánál nem várt erős szovjet ellenállásba ütköznek. Szovjet erők: HQ: Parancsnok (1), GAZ-AAA (1), Felderítő (3), Rádiós (1) (0 pont) 1. Lövész század: Parancsnok (1), PPS lövész (2x3), MOSIN lövész (3), Degtyarev szakasz(2) (23 pont) 2. Lövész század: Parancsnok (1), PPS lövész (2x3), MOSIN lövész (3), Degtyarev szakasz(2) (23 pont) 3. Lövész század: Parancsnok (1), PPS lövész (2x3), MOSIN lövész (3), Degtyarev szakasz(2) (23 pont) Mesterlövész szakasz (1) (10 pont) Géppuskás század: MAXIM nehézgéppuska (3x3) (44 pont) Aknavetős század: 80 mm aknavető (3x2) (54 pont) 120 mm aknavető (1x3) (30 pont) Páncéltörő század: 45mm AT ágyú(1), GAZ-AA(1) (27 pont) Felderítő század: BA-10 (2) (60 pont) Páncélos szakasz: T34/76 (1) (60 pont) Légierő: Mig-3 (40 pont) Összesen: 394 pont Német oldal: (max. 600 pont) Dél hadseregcsoport - Gerd von Rundstedt tábornagy 6. hadsereg - Walter von Reichenau tábornagy Német erők: HQ: Parancsnok (1), Kübelwagen (1), BMW R-75 felderítő (2), Rádiós (1), Szanitéc (1), Mesterlövész (1) (10 pont) 1. Lövész század: Parancsnok (1), MP40 lövész (2x3), Kar98 lövész (3) (15 pont) 2. Lövész század: Parancsnok (1), MP40 lövész (2x3), Kar98 lövész (3) (15 pont) 3. Lövész század: Parancsnok (1), MP40 lövész (2x3), Kar98 lövész (3) (15 pont) 4. Lövész század: Parancsnok (1), MP40 lövész (3), Kar98 lövész (2x3) (15 pont) 5. Nehéz század: Parancsnok (1), MG34 géppuskás (3x2) (25,5 pont) 6. Nehéz század: Parancsnok (1), MG34 géppuskás (3x2) (25,5 pont) 7. Támogató század: Parancsnok (1), 81mm aknavető (3x2) (55,5 pont) Páncéltörő szakasz: PaK36 (1), Krupp Protze (1) (21 pont) Felderítő század: SdKfz 222 (1), SdKfz 231 (1 (50 pont) Harckocsi század: PzKpfw III J (1), PzKpfw 35(t) (1), PzKpfw 739(f) (1) (125 pont) Tüzér század: leFH18 (2), Opel Blitz (2), Tüzérségi megfigyelő (2), Kübelwagen (1) (96 pont) Légvédelmi üteg: FlaK-38 (1), SdKfz 251/1 (1) (38 pont) Közelfelderítő raj: Fieseler Fi-156 Storch (1) (32 pont) Vadász raj: Messerschmitt Bf-109 E (1) (60 pont) Összesen: 598,5 pont Célok: Szovjet: Megakadályozni a német oldalt céljai elérésében. Német: Megszerezni, és ellenőrzés alatt tartani a 129 számú magaslatot. Elfoglalni, és megtartani a hidat. Felszámolni a szovjet ellenállást Horodokban Vissza a lap tetejére _____________________________________________________________________________________ Részlet Anna Petrovics Smirnov rádios törzsőrmester naplójából: "1941 június 24. Kedd A Volosky győzelműnk után, a törzs parancsa értelmében vissza kellett vonulnunk Rivine felé, és védekező pozíciót kellett felvennünk Horodok falujában az Usztje folyó mellett. A mai napon a falusiak segítségével védelmi állásokat építettünk a folyóparton cölöpökből, és földből. Késő délután egy német vadászrepülő raj húzott el felettünk, amitől úgy megilyedt a nagyszájú Igor Vasziljevics a második századból, hogy a folyóba ugrott. Azóta őt ugratja az egész zászlóalj. 1941 június 25. Szerda A kora reggeli órákban utánpótlás, érkezett Rovnoból a védelmünk kiegészítésére. A személyi állományon, és muníción kívül kaptunk egy T-34 esekből álló szakaszt is, amikkel, és a pár napja hozzánk rendelt 47. páncélos ezred BA-10 es felderítő századával igen jó eséllyel fel tudjuk tartóztatni majd a fasiszták harckocsijait. Az igért tűzérségi támogatás viszont kimerült a részükről egy szakasznyi 120 mm-es aknavetővel. Káromkodott is a százados elvtárs mint egy kocsis amikor megtudta a hírt, ő legalább két ütegnyi 122 mm-es tarackkal számolt a védelem kiépítésénél. A védelem a következő képpen nézett ki: a három gyalogos századot, a támogató nehézgéppuskás századdal az első vonalba telepítettük az előre kiépített lövészárok rendszerbe. Az aknavetős szakaszok a faluban elszórva helyezkedtek el, míg a páncéltörö félüteg, és a páncélos szakasz a híd északkeleti hídfőjét fedezte az esetleges támadásoktól. A százados elvtárs a 129. számú magaslatnak nem szentelt túl nagy figyelmet, mindössze egy gyalogos felderítő szakaszt vezényelt oda. Az utánpótlással érkezett egy mesterlövész egység is, akik szintén a magaslat lábánál rejtőzködtek el. Tíz óra tájban a gyalogos felderítő szakasz jelentette, hogy mozgást észlelnek délnyugati irányból. A jelentés szerint erős páncélos támogatással érkeztek a friccek, ami némi nyugtalanságra adott okott a törzs körében, de Vaszilij Szergejovics Petrov százados elvtárs a szokásos stílusában rendre utasította a kétkedőket. A harcérintkezést a németekkel Pavlovics őrmester géppuskás szakasza vette fel, akik megismételték a 3 nappal ezelőtt bemutatott bravúrjukat, és egy teljes szakasznyi SdKfz 222 típusú felderítő járművet semmísítettek meg jókora távolságból. Rövid időn belül fergeteges tűzharc alakult ki a folyó felett. Az igazi meglepetés csak ezután következett, amikor a távolból megszólaltak a németek 10,5-es tarackjai. Ezek szörnyű pusztítást okoztak ahová csak betaláltak. Elvtársaink vére festette vörösre az Usztje vízét. Időközben parázs légiharc alakult ki a csatatér felett. A támogatásunkra küldött Mig-3 as vadászraj próbálta felvenni a harcot a német légierő Bf-109-es vadászaival, de mint az elmúlt napokban már sokszor kiderült sajnos a mi repülőink nem veszik fel a versenyt a Luftwaffe gépeivel. A győzes Bf-109-esek még a páncéltörő ágyúinkat is megsemmisítették, mire sikerült őket lelőni az égről, a BA-10-esek géppuskáival. Közben a német páncélos főerők megközelítették a hídat, és itt heves tűzpárbaj kezdődött a német páncélos század, és a mi T-34-es szakaszunk közt. Az elsöprő túlerő ellenére hős harckocsizóink feltartóztatták a fasisztákat. Kilőttek jónéhány Pz III-as harckocsit, mire a németek a könyebb járműveikkel visszavonultak a 129. magaslat mögé. Sajnálatos módon a mi páncélos szakaszunk 2 járműve is mozgásképtelenné vált a harcban. A páncélos ütközet alatt a többi egységünk sem volt rest osztották a halált az aggresszoroknak, sokukat megfutamodásra késztetve. Főként az aknavetőink jeleskedtek a harcban, véres rendett vágva a szürke egyenruhások közt. A német tüzérségi megfigyelők azonban kiszúrták a faluba telepített aknavetőinket, és tüzérségi tűz alá vették őket. A százados elvtárs ki is adta a parancsot a maradék ütegek biztonságos helyre szállítására. Ezeket a falú északkeleti határában telepítettük újra. Ez volt a csatának az a része, amikor a hadiszerencse kezdett elpártolni tőlünk. Egységeink alig tudtak találatokat elérni. Időközben a németek elérték, majd nyugatról megkerülték a magaslatot, ahol fel is számolták a hevenyészett védelmünket. Itt a BA-10 esek gyors bevetésével akasztottuk meg a támadást. Ekkor látta elérkezettnek az időt Petrov százados, hogy egy gyors kitöréssel szétszórja a legyengült német erőket a híd délnyugati hídfőjénél. Ezt a lépést eredetileg a T-34 es szakasznak kellett volna vezetni, de mivel a járművek súlyos károkat szenvedtek, így a gyalogság páncélos támogatás nélkül kezdte meg a támadást. Mint később kiderült ez nagy hiba volt, mert a gyors német páncélosok hamar visszaértek, és géppuskáik tüzével vérbe folytották a kitörési kísérletet. A megmaradt alakulatok ezért kénytelenek voltak visszavonulni a lövészárkok védelmébe, majd innen tovább a falu házai közt vettek fel pozíciókat, elkerülve a német tüzérség gyilkos tüzét. A németek ekkor egy gyors manőverrel a jobb szárnyunkon lévő gázlón átkelve megpróbálták becserkészni, a mozgásképtelen, de még mindig hatalmas tűzerőt képviselő páncélos szakaszunkat. E manőver közben sok német páncélos egység kapott súlysos sérüléseket, de végül tankjaink hátába kerülve sikerült működésképtelenné tenni azokat. A fricc páncélosokat követő gyalogságot hős elvtársaink megsemmisítették, és itt a falu határában végleg kifulladt a német támadás. Sajnos nekünk sem maradt elég erőnk egy erős ellencsapásra, így a százados elvtárs parancsának értelmében a megmaradt gyalogság, és a BA-10-es felderítő század maradéka a falu házai közt vett fel új védelmi pozíciót. Az est leszáltával a harcok is elcsitultak, csak a sebesültek nyögései törték meg a csendet. A veszteségeink katasztrófálisak voltak, a zászlóalj szinte teljes egészében megsemmisült, vagy súlyos sérüléseket szenvedett, tisztjeink közül szerencsére csak Ivan Ivanovics Grubov alhadnagy esett el, aki mindössze ezt az egy napot töltötte el az egységben, így igazából nem is ismertük. Megmaradt embereink az éjszaka begyűjtötték a sebesültjeinket, majd egy másfél órás pihenés után parancs érkezett az ezredtől az evakuálásra. Az ezredes elvtárs külön dícséretben részesítette Petrov századost a hősi helytálás miatt, és biztosította affelől, hogy személyesen fog intézkedni az előléptetésével kapcsolatban. Hiába fürkésztem azonban Vaszilij arcát a hír hallatán, az öröm helyett csak valami megmagyarázhatatlan ürességet láttam a szemében……" Vissza a lap tetejére _____________________________________________________________________________________ Részlet Heinrich Pach százados feljegyzéseiből: "1941. június 24, kedd. Ma reggel 6.12-kor újra megkíséreltük elfoglalni a Volosky-ba vezető úton elhelyezkedő tanyát. Ám semmiféle ellenállással nem találkoztunk. Az előző napon kilőtt járműveink látványa nem volt éppen szívderítő, de egy részükön a sérülések mértéke talán lehetővé teszi javításukat. A tanya teljesen néptelen volt. Úgy tűnik lakói együtt távoztak a vörös hadsereggel. Dél körül már Voloskyban voltunk, amit egy eltévedt szovjet raj kivételével senki sem védett, bár igazi védelemről nem is lehet beszélni, a raj azonnal megadta magát, ahogy észlelte közeledésünket. Ebben a faluban már voltak civilek, bár szót nem értettünk velük. Az egyik nagyobb épületben felállítottam a zászlóalj törzs bázisát, és biztosítottam a foglyok elhelyezését a pincében, valamint a beérkező ezred törzs számára a helyet. Valószínűleg még ma folytatnunk kell az utat keletre, amint az ezred beér bennünket. 1941. június 25, szerda. Reggel 5.30-kor Hans, a tisztiszolgám azzal ébresztett, hogy Manfred von Wellberg századost visszarendelték Berlinbe. Kovelből egy futárgép viszi Varsóba és onnan vonattal megy tovább a fővárosba. Együtt utazik Kurt Lagemeier alezredessel, a felderítőink parancsnokával. Von Wellberg százados távozását nem nagyon bánom. Fridrich von Wellberg - az apja - legendás hős volt a nagy háborúban, de ebből a fia semmit sem örökölt. Csapnivaló parancsnok. Ez volt a véleményem róla már a Fall Gelb idején is. Ma újra megütközünk a vörösökkel, Rovno városát fogjuk bevenni. Tegnap megkaptam az eligazítást, 9.45-re el kell foglalnom a kiindulási pontot Rovnótól északra, feladatunk az Usztje folyón való átkelés Horodok falunál. Másodlagos feladatként a 129-es magaslatot kell elfoglalnunk. 1941. június 26, vasárnap Végre útnakindulhatunk Rovno felé. A tegnapi nap igencsak hosszúra sikeredett, gyakorlatilag még véget sem ért. Nem aludtunk egy szemhunyásnyit sem, pedig már másnap dél is elmúlt. És még mennyi minden vár ránk ma. A tegnapi ütközet sok emberáldozattal járt. Tisztek és sorállományúak is estek el. Jó katonák vesztek oda tegnap. A vörösök keményen védekeztek a Horodoki hídnál. Mivel a másodlagos feladat a magaslat elfoglalása volt, a főerőket arra összpontosítottam. A 22/2-es zászlóalj egésze a Horodokba vezető úttól északra helyezkedett el és indított támadást a magaslat ellen. A 22/3-as zászlóalj maradéka (egy lövész és egy nehéz század) pedig az úttól délre foglalta el a kiindulási pozícióját. Középen a harckocsi századot vetettem be. Heves küzdelem alakult ki mindkét oldalon, melynek eredménye: hatalmas veszteségek mindkét félnél. A tüzér század 10,5 cm-es ütegei, valamint a támogató század 81 mm-es aknavetői keményen osztották a halált a beásott ellenséges gyalogság soraiban, mégis az áttörés nem akart sikerülni. A hidat védő T-34-eseket ugyan sikerült megrongálni, de megsemmisíteni már sokkal nehezebb volt: a Pz35(t) és a Somua szakasz a mozdulatlanságra ítélt szovjet páncélosok hátába került, és így sikerült ártalmatlanná tenni őket. Bár az egyik még így is túlélte, igaz a legénysége elhagyta. Ez egy remek zsákmány. Ha jól tudom, még nem sikerült ilyen ép T-34-est zsákmányolnia egyik egységünknek sem. A túlerőnk a folyamatos tűzharcban lassan elapadt és a végére a támadásunk is elakadt. Az éjszakára különböző pozíciókban elakadva, elszigetelve voltak az egységeink. Mindenki védő pozíciót vett fel. A Pz35(t) járművek például a mozgásképtelenné vált Somua szakaszt védték. A hidat elfoglaltuk, de nem nyomulhattunk át rajta, hiszen a falut a hídon túl, még a szovjetek tartották. Ma reggel újabb támadást vezényeltem a megmaradt egységeknek, de a falut közben elhagyták a bolsevikok, így negyed ötre már ellenőrzésünk alá vontuk a környéket. Az alezredes úr parancsa értelmében a szállító ezred beérkezéséig éberen kellett őríznünk a körzetet, de most végre minket is elszállítanak Rovnóba. Amikor a Führer könnyű hadjáratot ígért, azt hittem olyan könnyű lesz, mint a lengyel, vagy a francia hadjárat, de úgy látszik tévedtem. Remélem a Führer nem tévedett és hamar eljutunk Moszkváig." Jelentés Oberstleutnant Herold Albemichter számára, 22. lövészezred! Alezredes úrnak tisztelettel jelentem, hogy a 129-es magaslatot sikeresen elfoglaltuk, bár a vörösök keményen védekeztek. A Horodok nevű falu nyugati részét sikeresen elfoglaltuk estig, de az ellenséget nem sikerült kivetni onnan, részben a zászlóalj személyi veszteségei részben pedig a mozgásképtelenné vált járműveink miatt. Ezért sötétedés után a támadást beszüntettem és a megszerzett pozícióinkat bevédtem éjszakára. Hajnalban újabb rohamot indítottam a megmaradt állománnyal, de a szovjetek evakuálták a maradék erőiket, így jelenthetem, hogy a falut 22-én hajnali 4.15-re teljesen a felügyeletünk alá vontuk. A faluban ellenséges egységekkel nem találkoztunk. Szeretném alezredes úr figyelmébe ajánlani, hogy az ütközet alatt egy T-34/76-os típusú közepes páncélosokból álló szakasz védte a falu hídját, mely szakaszból egy kivételével az összes járművet sikerült megsemmisíteni. Azt az egyet pedig sérülésekkel ugyan, de sikerült elfoglalnunk. Kérem alezredes úr vegye fontolóra a 22/2-es és 22/3-as zászlóalj mielőbbi feltöltését, hiszen a napokban vívott kemény harcokban a személyi állományának több mint 75%-át elvesztette és a jelenlegi állapotában képtelen a harcok tevékeny folytatására. Üdvözlettel: Hauptmann Heinrich Pach, 1941. június 26, Horodok. Utasítás Hauptmann Heinrich Pach részére, 22. lövészezred 2. zászlóalj! Hauptmann Heinrich Pach azonnal vegye át a 22/3-as zászlóalj irányítását is, és szervezzen a 22/2 és 22/3-as zászlóaljból egy lövészzászlóaljat, melyet a 49-es szállító ezred 5-ös tehergépkocsis zászlóalja segítségével haladéktalanul telepítsen át Rovno északi körzetébe! Ott rendezkedjen be az előnyomulást ellátó logisztikai ezred törzsének védelmére, a körzetben található 18-as lövészezred maradványait a hadosztálytörzs az iránytása alá helyezi, amíg a 18-as ezredtörzs be nem érkezik. Előrelethatólag az egység feltöltésére küldött utánpótlás június 28-án érkezik Rovno vasútállomására, melynek fogadásáról gondoskodjon! A 49-es szállító ezred 12/2-es nehézvontató százada gondoskodni fog a sérült T-34-es elszállításáról. A harcjármű védelmét önnek kell biztosítania a szállító ezred egységeinek érkezéséig! Oberstleutnant Herold Albemichter, 22. lövészezred, 1941. június 26, Zdolbuniv. Vissza a lap tetejére

Vissza a lap tetejére