Scenario leírása Szovjet történet Német történet

Scenario I: Volosky

Dátum: 1941. június 23. Hétfő Előzmények: 1941. június 22-én, vasárnap Kovel elesett. Szovjet oldal: (max. 250 pont) Délnyugati Front - Kirponos hadseregtábornok 5. hadsereg - Potapov dandártábornok Leírás: A Kovelbe tartó szovjet csapatok találkoznak a várostól pár kilométerre lévő Volosky útkereszteződésnél, a visszavonuló szovjet egységekkel, és parancs szerint védekező pozíciót vesznek fel a délre lévő tanyaépületben. A védekező erők kiegészítésül megkapják a 47. páncélos ezred felderítő századának a megmaradt járműveit. Szovjet erők: HQ: Parancsnok (1), GAZ-AAA (1), Felderítő (3), Rádiós (1) (0 pont) 1. Lövész század: Parancsnok (1), PPS lövész (2x3), MOSIN lövész (3), Degtyarev szakasz(2) (23 pont) 2. Lövész század: Parancsnok (1), PPS lövész (2x3), MOSIN lövész (3), Degtyarev szakasz(2) (23 pont) 3. Lövész század: Parancsnok (1), PPS lövész (2x3), MOSIN lövész (3), Degtyarev szakasz(2) (23 pont) Géppuskás század: MAXIM nehézgéppuska (3x2) (39 pont) Aknavetős század: 80 mm aknavető (3x2) (54 pont) Páncéltötö század: 45mm AT ágyú(1), AT puskás szakasz(1) (28 pont) Felderítő század: BA-10 (2) (60 pont) Összesen: 250 pont Német oldal: (max. 250 pont) Dél hadseregcsoport - Gerd von Rundstedt tábornagy 6. hadsereg - Walter von Reichenau tábornagy Leírás: A német gőzhenger megállíthatatlanul nyomul előre, szétszórva maga előtt a szervezetlen, kapkodó vörös hadsereget. Kovel megszállása után 22/3 zászlóalj azt a parancsot kapja, hogy a közelben lévő Volosky falut vonja ellenőrzése alá. Csak szórványos ellenállásra kell számítani, mivel a vörös csürhe fejvesztve menekül. De biztosításra megkapják a 22. lövész ezred támogató századát. A felderítő zászlóalj két páncélautó szakaszát, valamint egy páncélos szakaszt. Az 22/3 zászlóalj elindul a Kovel-ből nyugatra tartó úton, majd 5 kilométerre lefordulnak északra Volosky felé, amikor egy tanya mellett elhaladva szovjet ellenállásba ütköznek. Német erők: Zászlóalj parancsnokság: Parancsnok (1), Kübelwagen (1), BMW R-75 felderítő (2), Rádiós (1), Egészségügyi (1) (0 pont) Zászlóalj parancsnokság: MP40 lövész (3), SdKfz 251/1 (1) (24,5 pont) 1. Lövész század: Parancsnok (1), MP40 lövész (2x3), Kar98 lövész (3) (15 pont) 2. Lövész század: Parancsnok (1), MP40 lövész (2x3), Kar98 lövész (3) (15 pont) 3. Lövész század: Parancsnok (1), MP40 lövész (2x3), Kar98 lövész (3) (15 pont) 4. Nehéz század: Parancsnok (1), MG34 géppuskás (4x2) (33,5 pont) 5. Támogató század: Parancsnok (1), 81mm aknavető (2), PaK36 üteg (1), Opel Blitz (1), Krupp Protze (1) (62 pont) Felderítő század: SdKfz 222 (1), SdKfz 231 (1) (50 pont) Páncélos szakasz: PzKpfw 739(f) S-35 (1) (35 pont) Összesen: 250 pont Célok: Szovjet: Megsemmisíteni minél több ellenséges egységet, megakadályozni az úton való tovább haladást. Német: Felszámolni az ellenállást a tanyán, és folytatni útjukat Volosky felé. Vissza a lap tetejére _____________________________________________________________________________________ Részlet Anna Petrovics Smirnov rádios törzsőrmester naplójából: "1941 június 23. Csütörtök A zászlóaljunkkal ma érkeztünk a frontra, ahol az ezredes elvtárs azt a parancsot adta a zászlóaljparancsnokunknak Vaszilij Szergejovics Petrov százados elvtársnak, hogy vegyünk fel védekező pozíciót az 5 km-re lévő tanyaépületben, és állítsunk meg mindenféle előrenyomulást, ami akadályozhatná a Voloskyba telepített tüzérségünk evakuálását. Ehhez segítségként az egységhez rendelték a 47. páncélos ezred megmaradt felderítő századát, ami fél tucat BA-10 páncélozott felderítő járműből állt. A százados elvtárs példás lelkesedéssel készítette elő a védelmet. A jobb szárnyra az első századot vezényelte, ami Anatolij Vaszilijevics Ivanov főhadnagy elvtárs vezetésvel a tanya gazdasági épületei közt, és a szomszédos gyümölcsösben vették fel a pozíciójukat. A bal szárnyra a második század került Szemjon Grigorjevics Vasziljov hadnagy elvtárs parancsnoksága alatt, akik az út túloldalán lévő fatalepen rendezkedtek be. A harmadik századot Szergej Jefrenovics Porokov hadnagy elvtárs vezetésével, a 2-esek mögötti erdőbe telepítette a százados elvtárs, egyrészt tartalékként, másrészt az úton előrenyomuló németek feltartóztatására. A támogató nehézgéppuskás, és aknavetős század szakaszait egyenletesen osztotta el, a gyalogsági századok közt, ezzel is erősítve a védelmet. A pácéltörő félütegünket a tanyaépület és az út közé vezényelte, akik jól elrejtve várták az ellenség előrenyomulását.. Pár óra elteltével a felderítő szakasz jelentette, hogy mozgást észlelnek északi irányból, nemsokára már mi is ki tudtuk venni a friccek felderítő előörsét, akik megsejthettek valamit, mert megálltak, és várták a gyalogságuk felfejlődését. A százados elvtárs erre azt parancsolta a gépesített felderítő századnak, hogy dél felé kerülve, érjék el a fatelepet, majd kezdjenek harcérintkezésbe a német felderítőkkel. Alig indultak el a BA-10 esek, a németek iszonyú gépágyú, és géppuska tűz alá vették a tanyaépületnél rejtőző egyik nehézgéppuskás szakaszunkat, akik veszteség nélkül ki is hátráltak ebből a pokolból. A százados elvtárs hangosan káromkodva Tokarev pisztolyát lengetve zavarta vissza a gyáva géppuskásokat, akik új állást vettek fel, az egyik melléképületben. Eközben a felderítőink jelentése alapján a 82 mm-es aknavetős századunk módszeresen elpusztította a németek aknavető, és páncéltörő ütegeit. A németek legyező alakban szétterülve elkezdték az előrenyomulást páncélozott járműveik fedezékében, miközben a por, és lőporfüst közül német páncélosok sziluettjei rajzolódtak ki. Vaszilij elvtárs szerint francia zsákmány tankok voltak, azonnal ki is adta a parancsot a BA-10 eseknek a támadásra. Eközben a jobb szárnyon a német előrenyomulást megállította, a nemrég visszazavart nehézgéppuskás szakasz, mivel remek tűzvezetéssel sorban lőtték ki a németek 6 kerekű felderítőit (ezért a hőstettért Pavlovics őrmester a szakasz parancsnoka megkapta a Vörös Zászló érdemrend első fokozatát). A bal szárnyon előretörő SdKfz 222-esekből álló felderítő szakaszt a 45 mm-es páncéltörő ágyúink tüze lesöpörte a terepről, csupán égő roncsok maradtak a gyilkos ösztűz után. Időközben a BA-10 esek elfoglalták a kijelölt poziciójukat, és tűzpárbajba kezdtek a német S-35 SOMUA harckocsikkal, ami végén könnyű sérülésekkel kénytelenek voltak visszahúzódni az épület takarásába. Mindeközben a német gyalogság töretlenül nyomult előre nem is törődve súlyos veszteségeikkkel, amit a géppuskáink, és aknavetőink gyilkos tüze okozott nekik. A pácélautóink, és a német harckocsik következő tűzváltását siker kísérte, mert a megmaradt német járművek súlyos sérüléseket szenvedve, harcolva vonultak vissza. Ekkor adta ki a százados elvtárs a parancsot az ellenlökésre, amivel szinte teljesen felőröltük a németek erejét, és visszakaergettük őket Kovel felé. Az ellenlökés során sok jó elvtárs, köztük a második század parancsnoka Szemjon is az életét vesztette, de nem hiába, mert megmutattuk a fasiszta brigantiknak hogy nem tehetik a mocskos lábukat büntetelenül a mi Oroszország anyácskánk földjére….." Vissza a lap tetejére _____________________________________________________________________________________ Jelentés Oberstleutnant Herold Albemichter számára, 22. lövészezred, sűrgős! Alezredes úrnak jelentem, hogy a Volosky nevű falut elfoglalni és az ott felhalmozott hadianyagot megszerezni nem sikerült. A Kovelből keletre vezető útról dél felé Volosky irányába tervszerűen előnyomultunk. A kereszteződéstől délre a zászlóalj felderítői ellenséges egységeket fedeztek fel egy út melletti tanyán. Parancsot adtam a gyalogság bevárására, majd a gyalogos századok a támogató századokkal együtt felfejlődtek. Keletre a 22/3/1 század Oberleutnant Fritz Schultz vezetésével (Franciaországban II. osztályú vaskereszttel kitüntetett). Középen az úton és tőle jobbra a 22/3/2 század Leutnant Hermann Steglich vezetésével, míg nyugatra a 22/3/3 század Leutnant Hans Grübel vezetésével. A 22/3/4 nehéz század géppuskás szakaszait a három lövész század között osztottam szét, Oberleutnant Johann Spur századparancsnokot pedig a középen előnyomuló 22/3/2 század mellé osztottam be. Az ezredtől támogatásként kapott aknavető (8-cm schwere Granatwerfer 34) üteg és egy páncéltörő (3.7 cm PaK 36) félüteg az úton nyomult előre, először vontatva, majd később a vontatókat hátrahagyva kézi erővel. A vontatókat az útkereszteződésnél lévő magaslaton felállított harcálláspont mellé visszavontam, hogy a kibontakozó harc ne tehessen kárt bennük. A páncélozott felderítő szakaszokat (melyeket az ezred felderítő zászlóaljától kaptunk erősítésként) a széleken a gyalogság előtt haladva vetettem be. Keleten az SdKfz 231-es típusokból felállított szakaszt, míg nyugaton az SdKfz 222-esekből álló szakaszt. Az úton középen a 22/3-as zászlóalj saját motoros felderítői haladtak, melyek bevárták a szintén támogatásként kapott PzKpfw 739(f) S-35 harckocsikból álló páncélos támogató szakaszt. Kiegészítésként bevetettem az elezredes úr személyesen mellém beosztott elit lövészszakaszát, mely a jobb szárnyon egészen egy fatelep rönkházáig előrenyomult, félúton elhagyva az SdKfz 251/1-es páncélozott féllánctalpas szállítójárműveiket, melyek külön harctevékenységet folytattak. A páncélozott felderítő járműveink 14.29-kor lendültek támadásba, biztosítva a gyalogság előtt az utat, de sajnos a bal szárnyon a tanyaépületekkel szemben heves géppuskatűzbe kerültek a 6-kerekű járműveink, melynek nyomán a támadás elakadt, majd a heves tűzben a járművek mind megsemmisültek. A 22/3/1 századnak sikerült a roncsokig előrenyomulni, majd ott fedezékbe vonulni, de sajnos nem sokáig tudtak itt kitartani, ugyanis a jobb szárnyról ellenséges tűz alatt tudták tartani a századot. A jobb szárnyon sikerült eljutni a fatelep épületéig, de ott a 22/3/3-as század és az Ön által rendelkezésemre bocsátott elit szakasz a ház mögé szorult a heves gyalogsági tűzben és az időközben feltűnt két szakasznyi BA-10-es páncélozott felderítő gépjárművek tüzében. A 22/3/2-es szakasz sem jutott közel az ellenfél által birtokolt fatelephez, csak facsoportról facsoportra történő előnyomulással sikerült némileg megközelíteni a telepet és tűzpárbajt vívni a fedezékben lapuló szovjet erőkkel. A páncélos szakaszunknak sikerült a két ellenséges páncélautó szakasznak némi sérülést okozni, de ez az ellenséges tűzerőn semmit sem csökkentett. Sajnos az ellenséges aknavetőtűz pontosnak bizonyult és az aknavető ütegünket valamint a páncéltörő félütegünket a csata első harmadában megsemmisítette, így az ütközet hátralevő részében a vörösök aknavetői szabadon tizedelték gyalogos egységeinket. Időközben a jobb szárnyon megsemmisült az SdKfz 222-esekből álló páncélkocsi szakasz, melyet a tanya mögött lapuló szovjet (valószínűleg 45 mm-es) páncéltörő üteg (vagy ütegek) semmisítettek meg. Miután a páncélos szakaszunk is sérüléseket szenvedett, elrendeltem a visszavonulást. A szárnyakon harcolva vonultunk vissza, hogy az előretörő szovjet gyalogságnak minél nagyobb károkat tudjunk okozni. A féllánctalpas páncélozott csapatszállítónkat a BA-10-es szovjet páncélkocsik lőtték ki. Az elit szakasz önfeláldozó módon magára húzta a jobb szárnyon előretörő szovjet századot, és ezzel elérte, hogy enyhüljön a nyomás és a 22/3/3-as századból az egyik szakasznak így sikerült megmenekülnie a pusztulástól (az elit szakasz parancsnokát Obergefreiter Fritz Möpser-t posztumusz előléptetésre és kitüntetésre terjesztem fel hősies, önfeláldozó magatartásáért). A páncélos szakaszunk a harcálláspontként kijelölt magaslat mellett védekező pozíciót vett fel, és a támadó szovjet páncélautókat próbálta meg feltartóztatni, amíg az evakuáció folyt. Sajnos nem tarthatta magát sokáig a szakasz, az ellenséges páncéltörő lövedékek megsemmisítették az egész szakaszt, sőt a rendelkezésünkre bocsátott néhány teherautót is (Opel Blitz). Végül a BA-10-es szakaszok visszavonultak a tanya irányába, így sikerült a zászlóalj maradékát Kovel irányába kimenekíteni. Mellékelem a veszteségek listáját. Szeretném az alezredes úr figyelmét felhívni a központi felderítés pontatlan tájékoztatására, mely a 22/3-as zászlóaljat ebbe a csapdába kergette, valamint Volosky elfoglalására nagyobb erők összpontosítását javaslom. Továbbá szeretném tájékoztatni a rendelkezésünkre bocsátott zsákmányolt francia harckocsitechnika hiányosságaira, különös tekintettel a tűzerőt figyelembe véve. Tisztelettel: Hauptmann Manfred von Wellberg, a 22-es lövészezred 3-as zászlóaljának parancsnoka. 1941. június 23. Koveltől keletre. Veszteségek: Zászlóalj törzsből: - Dr. Wilhelm Zügel százados (zászlóalj orvos) - 1 lövész szakasz a hozzájuk rendelt SdKfz 251/1-es csapatszállítókkal együtt teljesen 1. lövész századból: - Fritz Schultz főhadnagy (századparancsnok) - 2 lövész szakasz teljesen és a 3. szakasz 70%-a. 2. lövész századból: - Hermann Steglich hadnagy (századparancsnok) - 3 lövész szakasz teljesen 3. lövész századból: - Hans Grübel hadnagy (századparancsnok) - 2 lövész szakasz teljesen és a 3. szakasz 30%-a. 4. nehéz századból: - Johann Spur főhadnagy (századparancsnok) - 3 géppuskás szakasz teljesen 5. támogató századból (ezredtől): - az aknavetős üteg teljesen (2 félüteg) - a páncéltörő félüteg teljesen - az egyik szálllító szakasz teljesen Felderítő századból (ezredtől): - mindkét páncélautós szakasz (az SdKfz 231-es járművek a terület visszaszerzése után valószínűleg könnyen javíthatók) Páncélos szakaszból (hadosztálytól): - a páncélos szakasz teljesen Vissza a lap tetejére

Vissza a lap tetejére