Acéllábú Zhorrda nyugati irányba vezette a káosztörpe portyát friss rabszolgákra vadászva, amikor beleszaladt egy kisebb nemes elf csoportosulásba. Bár az elfeket nem tartotta jó fogásnak, mert gyengék és nyápicok, de már rég óta nem akadt senki, akinek a vérében a fejszéjét megáztathatta volna, így felsorakoztatta seregét a támadáshoz.

A káosztörpe mérnökök kijelölték a hadigépek helyét, Zhorrda pedig elrendelte, hogy melyik egység hol foglalja el a kiinduló pozícióját. Az elfek azonban nem várták meg, amíg a káosztörpék elindulnak, azonnal rácsaptak a felsorakozott seregre.

A legyorsabbak az elf könnyûlovasok voltak a bal szélen. Az erdõt megkerülve rögtön a káosztörpe jobb szárnyának a szélében voltak. De a saját jobb szárnyukon az elf paripák vontatta könnyû szekerek is elõre törtek, míg a kardmesterek és a lándzsások szépen rendezett sorokban vonultak a középen elhelyezkedõ erdõ irányába. Eközben a dombról és a bal szélrõl dárdavetõk tizedelték a hobgoblin könnyûlovasságot. Ez az egység még további sebeket szenvedett el az elf könnyûlovasok nyilaitól is. Így végül futásnak eredtek, át az egész seregen.

A lehengerlõ nemes elf elõrenyomulás meglepetésként érte Acéllábú Zhorrdát. Nem volt õ ehhez hozzászokva. A farkasolvasok maradéka természetesen elszelelt a csatamezõrõl. Zhorrda ekkor gondolt elõször arra, hogy milyen kár volt zöldbõrüeket hozni a hadjáratra. Úgy döntött, hogy az egységeik kivárnak, amíg a hegyesfülûek közelebb érnek. Közben a hadigépeikkel puhítják majd õket. Sajnos azonban mind a két földrengetõ besült a lövés pillanatában. A dárdavetõk okoztak némi sérülést a könnyû lovasoknak és a kardmestereknek.

Az elfek azonban nem sétáltak bele a csapdába. A középen felvonuló két gyalogos osztaguk az erdõ takarásában megtorpant, míg a könnyûlovasok megrohanták a káosztörpék jobb szárnyán felállított dárdavetõket. Ezek természetesen elbuktak az elf paripák és lovasaik nyomása alatt. A bal szélen ugyanez történt egy másik dárdavetõvel, csak azt az egyik elõre rontó szekér semmisítette meg. A dárdavetõk már a káosztörpe egységeket lõtték és jó pár fõt küldtek Hashut színe elé.

A hatalmas hobgoblin horda szétnyitotta az arcvonalát, így nem hagyott helyet a szekér manõverezésére. Krokharr Maltazu káosztörpe nagymágus és az osztaga hátra fordult, és különféle árnyékbéli praktikákkal lassította és gyengítette a központi elf gyalogosokat. A hadigépek nem sok kárt tettek az ellenfélben.

Az elfek vonakodtak felvenni a harcot a káosztörpékkel, igen erõsnek tûnt az egységes arcvonal. A dárdavetõkkel, némi tûzmágiával és az íjászokkal írtották az ellenfelet, ahol csak lehetett.

Zhorrda elérkezettnek látta az idõt arra, hogy döntésre vigye a csatát. Saját osztagával megrohamozta a dárdásokat, akik inkább a futást választották. Ugyanígy cselekedett az egyik szekér is, amikor a hobgoblinok rohamra indultak ellene. A fõmágus osztaga pedig az elf könnyûlovasságot támadta oldalba, és nekik sikerült is becserkészni az áldozatukat. A kialakult közelharcban egy könnyûlovas megmaradt, de futásnak eredt és többé nem is került elõ. A még viszonylag nagynak mondható goblin íjász osztag átrendezõdött, hogy roham esetén hatásosabban tudjanak küzdeni. A másik goblin íjász osztag a folyamatos lövések alatt már jelentõsen megcsappant.

A kardmesterek az elõre rohant káosztörpék oldalába rontottak. A kibontakozó közelharcban egyenlõ esélyek alakultak ki. A nemes elf seregzászló vivõ kihívást intézett a káosztörpék felé, melyet Zhorrda örömmel fogadott el és szinte egy csapással kettévágta a kekeckedõ elfet. Az elsõ pengeváltások után a káosztörpék szembe fordultak a rohamozójukkal. A dárdások rendezték soraikat és újra a törpék felé fordították fegyvereiket.

Zhorrda utasítást küldött a kardmesterek oldalában álló goblin íjászoknak, hogy azonnal rohanják le az elõttük álló ellenfél oldalát. De azok tétováztak, majd torzsalkodni kezdtek. Zhorrda ekkor már másodszor bánta meg a csata alatt, hogy zöldbõrüeket hozott magával a portyára. A közelharc tovább folyt. Krokharr osztaga elindult a csatatér közepe felé, hogy a tétlenkedõ zöldbõrüeket kiváltsa és Zhorrda osztagát felmentse. Persze a girbe-gurba káosztörpe lábak nem voltak elegendõek arra, hogy idõben a közelharcba csatlakozhassanak. A dárdavetõk a szekereket lõtték, sikerült is az egyiket megsebezni, a földrengetõk közül az egyik az elf íjászok közé lõtt, néhányukat megölve és a hatamlas lövedék becsapódásának következtében a pontos célzást is lehetetlenné téve. A másik földrengetõ lövése igen szerencsésnek bizonyult. A célpont ezúttal a dárdások osztaga volt. A lövés kissé lecsúszott ugyan, de olyan szerencsésen, hogy nem az osztagot találta telibe, hanem az osztagban tartózkodó nemes elf fõvarázslót, aki egyben a sereg generálisa is volt. A találat olyan jól sikerült, hogy bár a közkatonák megpróbálták félrerántani a fõmágust, a lövedék azonnal agyoncsapta az elf generálist.

A csata a vége felé közeledett. Az elf dárdás osztag természetesen a káosztörpe osztagot oldalba rohanta és így a kardmûvészekkel együtt egyesült erõvel sikerült a káosztörpe ellenállást megtörni, és azokat mind egy szálig levágni. Így esett el Zhorrda és az õ hûséges seregzászló vivõje is. Eközben az egyik elf szekér, lerohanta az utolsó dárdavetõt és könnyedén el is söpörte, majd a bal oldali földrengetõbe csattant. A dárdavetõ pusztulása már sok volt az imént még torzsalkodó goblin íjászoknak és futásnak eredtek. Át az idõközben oda érkezett kardmester osztagon. De még mindig volt egy kis rés a goblinok és Krokharr káosztörpe osztaga között. Ezen a résen pont átfért az elf dárdás osztag és lerohanta a másik földrengetõt.

Krokharr mérgében válogatott átkot szórt a világ összes zöldbõrûjére, mert a goblin íjászok a menekülésükkel sikeresen elállták az utat a kardmesterek felé. Pedig a fõmágus terve pontosan az volt, hogy az elf kardmestereket oldalba támadja és megtörve az ellenállásukat végül lekaszabolhassa õket. A goblinoknak hála azonban ez nem jöhetett össze. A hobgoblinok viszont rohamot indítottak a másik elf szekér felé, és beérve azt meg is semmisítették.

A csata kissé elhúzódott, a nap már a hegyek mögé bukott és Krokharr úgy döntött, hogy rendezett visszavonulással menti a menthetõt. Így ért hát véget Acéllábú Zhorrda hadjárata.

Vissza a lap tetejére