1942. július 12. Vasárnap
Ukrajna, Uman, magyar helyõrség

      Krémer Aladár karpaszományos õrmester elõírásszerûen jelentekezett Szabó Antal zászlós irodájában, hogy magához vegye a Palankai, Rozsishki és Oradivkai örsök postáját. Parancsa szerint legkésõbb 14.00-ig jelentkeznie kell az Oradivkai örs parancsnokánál, Halász József törzsõrmester úrnál, ott átadni a küldeményt, majd magával hozni Kiss Elemér õrvezetõt, aki szabadságolásra eltávozhat. Az õrmester úgy tervezte, hogy még a délelõtti istentiszteletet Uman-ban meghallgatja, és bõven marad még ideje, hogy a 12 km-es távot megtegye oldalkocsis motorjával, megállva a megadott településeken. Szándékai szerint, az ebédjét Palankában költi majd el. Azon az örsön szolgált ugyanis a fivére Krémer Richárd honvéd.
      Az istentisztelet nem tartott sokáig, Gombos tisztelendõ atya, tábori lelkész úr nem szokta cifrázni, de a lelkesítõ beszéd ma sem maradt el. Dél körül indult útnak, az oldalkocsiban egy zsák, benne levelek és egy-két kisebb csomag a bakáknak. Meleg volt a déli napsütésben, és bár a rohamsisakot a szabályzatnak megfelelõen a fején hagyta, amennyire csak lehetett nekivetkõzött, nadrág és ingujjat feltûrve motorozott a poros és kavicsos úton célja felé. Biztonságban érezhette magát, hiszen hónapok óta nem történt a vidéken semmiféle incidens. Ezt persze az Abwehr magának tudta be a remek elhárító munka következményeként. A magyar honvédek meg úgy voltak vele, hogy ha mi sem lövünk a partizánokra, õk sem lõnek ránk. Így teltek a napok békében a háború kellõs közepén, bár a legénységi állomány egyes tagjai azt suttogták, hogy ez a békés idill mindössze csak vihar elõtti csend.
      Az út kellemesen telt, nem volt forgalom, így a port sem verte fel semmi Krémer õrmester arcába, és a menetszél kellemesen hûsítettet is. Palankára 12.25-kor futott be. Már várták a hazai szóra szomjas katonák. A leveleket azonnal feltépték és mohón olvasták az asszonyok, szülõk féltõ szavait. Némelyik katonának könnycsepp jelent meg a szeme sarkában, ami jelenthetett jó, de még inkább rossz hírt.
      A hírvivõ megebédelt, közben az öccsével beszélgetett, bár sokáig nem volt erre módja, hiszen Richárd már az õrszolgálatra készülõdött. Továbbindult, bár még bõven volt idõ tartaléka, de nem szerette nagyon kicentizni a dolgot. Tudta, hogy nem lenne nagy baj abból sem, ha nem érne oda 14.00-ra Oradivkába, nem veszik ezt olyan komolyan és amúgy is örülni fog az örs az érkezésének, bármikor is legyen az. A posta és egyéb küldemények mindig meglágyítják a legzordabb parancsnok szívét is. Halász József törzsõrmester ráadásul földije is, ismeri régrõl, nem lenne baj a késésbõl, de Aladár nem szerette megszegni a szabályokat. Így hát gázt adott és a már jól ismert mellékútra kanyarodott a fõútról. Rozsishkit 13.20-kor érte le. Innen már nincs olyan nagyon messze Oradivka, de a postát gyorsan kiosztotta és már indult is tovább. Biztosan várják már, fõleg Kiss õrvezetõ, aki bizonyosan indulna már a szabadságára. Valószínûleg már a málhazsákjával áll a tábor kapujában. 14 óra elõtt pár perccel ért el végcéljához, a végén visszatérve a fõútra már kicsit gyorsabban is haladhatott. Egész úton egyetlen jármûvel sem találkozott. Gyorsan lejelentkezett Halász törzsõrmesternél, majd kiosztotta a postát és pár szót váltott a bajtársakkal is.
      Oradivka egyébként egy csomópont. Innen fut út északra Khrisztinivka felé is, meg a fõút kelet-nyugati irányba, melynek végpontja keleten Uman. Ott csatlakozik bele a még nagyobb fõútba ami észak-déli irányú. Oradivkában földrajzi helyzete miatt egy kisebb hadianyag raktárat tart fenn a honvédség. Elsõsorban bakancsok és katonaruhák várják, hogy továbbszállítsák õket.
      Kiss Elemér õrvezetõ épp szerencsét kívánt a még maradni kényszerûlõ bajtársainak, amikor az elsõ lövés eldördült...

Célok:

      A magyar honvédek elsõdleges célja az összes partizán megölése. Másodlagos célok: megakadályozni a partizánokat abban, hogy bejussanak a táborba, továbbá Kiss Elemér élje túl a csatát.
      A partizánok elsõdleges célja a magyar örs felszámolása, azaz minden katona megölése, fogságba ejtése, másodlagos cél a táborba bejutni és legalább egy ládányi hadianyagot kijuttatni. Ha Kiss Elemér lemenekül a pályáról, de a többi magyar katona meghal, akkor nem sikerült a partizánok elsõdleges célja.

Terep és felállás:

      A magyar tábor a térkép közepén helyezkedik el. Egy épületbõl áll, kerítéssel, szöges dróttal van körül véve. Az épület mellett ládák, hordók. A kerítésen kívûl két nagyobb búzamezõ terül el. A magyar honvédek egy része fegyverben van (egy õr a kapunál) és kettõ járõrözik a kerítés mentén. A többiek a barakkban (épület, vagy a barakk elõtt fegyvertelenül). Kiss Elemér is fegyvertelen, épp a haza útra készült. Neki célszerû mielõbb fegyvert szereznie. Ehhez el kell jutnia a barakkhoz, majd a barakkban a fegyverét megszerzi és megtölti. 35M Mannlichere van. Továbbá magához veheti a rohamsisakját is és még egy tárnyi lõszert. A motorkerékpár az úton elhagyhatja a térképet.
      A partizánok a térkép bármely szélén bejöhetnek, semmilyen megkötés nincs számukra a küldetést is a térkép (bármelyik) szélét elhagyva kell nekik teljesíteni.

Résztvevõk:

Magyarok:
Halász József törzsõrmester (Mannlicher, Walter)
Krémer Aladár karp. õrmester (Mannlicher)
Kiss Elemér õrvezetõ (Mannlicher)
Kováts Antal honvéd (Mannlicher)
Szamoskerti István õrvezetõ (Mannlicher)
Tamási József honvéd (Mannlicher)
Rácz Jenõ honvéd (Mannlicher)

Partizánok:
Ivan Tyihin partizán vezetõ (SVT-40)
Szasa Andropov partizán (Mosin-Nagant)
Nyikolaj Szemanovics partizán (PPS, kézigránát)
Alexandr Akimov partizán (Mosin-Nagant)
Viola Hrubacsov partizán (Thompson)
Nyikita Tereskov partizán (Kar98)
Igor Maxim Kalovjev partizán (PPS)

Események:

1942. július 12. Vasárnap
Ukrajna, Oradivka

      A partizánok már egy jó órája állnak lesben a búzatáblában, amikor nem várt esemény történik: egy oldalkocsis motorkerékpár érkezik Uman felõl. A partizánok két oldalról figyelik a tábort. A nyugati oldalról Ivan Tyihin a partizán csapat vezetõje irányítja a támadást, három társával lapul a magasra nõtt búzában. A keleti oldalról Szasa Andropov vezeti a támadást. Õt két partizán bajtárs kíséri, szintén a búzában lapulnak. Jól látják, ahogy a motorral érkezõ katona az oldalkocsiból egy zsákot kiemelve belép a tábor kapuján és elõírásszerûen jelentkezik a parancsnoknál. Nem telik bele egy fél perc és a házból elõfut egy fegyvertelen honvéd, arcán mosoly. Látszik, hogy örül az újonnan érkezõnek.
      Andropov némán jelez társainak, hogy kezdjék meg a tüzelést. Igor Maxim Kalovjev lövésre emeli fegyverét, de mielõtt elsüthetné PPS-38-asát az egyik õrszem észreveszi és puskájából lead rá egy lövést. A lövedék Kalovjev lábát éri, aki azonnal visszazuhan a búzába. Viola Hrubacsov, aki az oradivkai tanító mellett dolgozott a háború elõtt és képzett növér, most a sérült bajtárs mellé kúszik és a magával hozott hatalmas kötszer készletbõl gazdálkodva ellátja a sérültet. Andropov sem tétlenkedik és Mosin-Nagantjából tüzet nyit a táborra, de a lövés vaktában történik és nem talál el senkit. A túloldalon is megkezdõdik a lövöldözés. Nyikloaj Szemanovics, akit csak Öreg néven emlegetnek a partizánok egymás közt, hisz már megjárta az elsõ háborút is, most feltérdel, hogy jobb pozíciót vegyen fel a lövéshez, de a tábor õrei õt is felfedezik és azonnal tüzelnek. Õt is a lábán éri a lövés, visszarogy a buzatáblába, de rutinos öreg rókaként azonnal a seb bekötözésébe kezd. Mellette ott van Alexandr Akimov is. Õ is a tábor irányába lõ, de sérülést nem okoz. Tyihin beszalad a ház mögötti holt térbe, Nyikita Tereskov pedig egy bombatölcsérben keres menedéket.
      A tábor felélénkül katonák futnak a barakk felé és katonák futnak a barakkból. Lövések dördülnek és Tyihin mell lövést kap a ház mögött. Összeesik, de nem veszti el eszméletét, lassan bekúszik a ház mögött elhelyezett csónak mögé. A tüdejét érte a lövés. Még pár percig eszméleténél van, de aztán elájul és lassan elvérzik. Társai tehetetlenül nézik, a nagy lövöldözésben képtelenek a segítségére sietni.
      Az öreg Szemanovics összeszedi magát, és PPS-38 géppisztolyából egy rövid sorozatot küld a tábor felé, aminek eredményeképpen az egyik magyar járõrt találat éri. Újabb lövések a földre kényszerítik a többi magyart is, sõt Akimov puskájával egy neki háttal álló magyar katonát éppen fejbe lõ, aki azonnal holtan esik össze. A túloldalon Andropov használja eredményesen fegyverét és a kapunál szolgálatot teljesítõ õrt találja el. Tereskov a bombatölcsérbõl tüzel és õ is találatot ér el.
      A magyar honvédek viszonozzák a tüzet és bár találatot nem érnek el, a partizánok behúzzák a nyakukat a fergeteges golyózáporban. Egy pillanara csend ül a tájra, eközben a magyar katonák körkörös védelemben, fedezék mögé húzódnak.
      A partizánok újra elõmerészkednek, amire a magyar katonák heves tüzeléssel reagálnak. Kalovjev a láb sérülése után most a kezébe is kap egy lövedéket. Elejti géppisztolyát és eszméletlenül esik a hátára a búzatáblában. Viola ismét odakúszik hozzá és ellátja a vérzõ sebet. Eközben Szasa Andropov puskalövéssel fedezi társait, lövése nyomán holtan terül el egy magyar katona. Tereskov a bombatölcsérbõl egy fedezék mögött fekvõ, de számára tiszta célpontot nyújtó magyar katonára lõ Karabiner 98 puskájából, aki már sérült volt, de a második lövés már a halálát okozza. Akimov és az Öreg lövései ártalmatlanul csattannak a fedezékül szolgáló ládákba és hordókba.
      Eközben Kiss Elemér átkozza a sofõrt, hogy miért nem jött hamarabb. Most ott kuporodik egy sor fahordó mögött, két bajtársa holtan fekszik mellette, ki tudja, reá mikor kerül sor. Már régen Umanban lehetne a vasútállomáson és várná, hogy mikor indul hazafelé a vonat. Lehet, hogy már sosem látja a Zselici dombokat. erõt vesz magán és a kapu felé rohan, a homokzsákok mögött keresve menedéket.
      A védõk lövéseikkel tartják távol a partizánokat. Találatot kap az Öreg is, némán esik el, többé nem mozdul. Aztán miközben Akimov a mozdulatlan Öreg övébõl kihúzza a nyeles kézigránátot, és északi irányba indul, szintén találatot kap. Próbálja ellátni a sebét, de annyira vérzik, hogy ez nem sikerül. Még kúszva eljut a búzatábla széléig, és megpróbál a ház takarásába jutni, de eszméletét veszti a vérveszteségtõl.
      Viola Hrubacsov kiugrik a búzatáblából és sérült bajtársai irányába szalad, útbaejtve egy bombatölcsért, hogy ott keressen fedezéket. Azonban mielõtt lebukhatna a gödörbea, egy lövést kap az oldalába és eszméletlenül bukik le a fedezék mögé. Erõsen vérzik a sebe, de nincs aki segítsen rajta, így percek alatt elvérzik.
      Andropov átrohan az úton és átugorja a sövényt, hogy onnan vegye célba a magyar védõket. halász törzsõrmester célba veszi, de a lövés a motorkerékpárban elakad. Kiss Elemér átbújik a sorompó alatt és immár a táboron kívül a búzatáblában lapul. Tereskov átszalad a másik bombatölcsérbe Violához, de a nõt holtan találja. Kigurítja a tölcsérbõl és lelapul, miután magához vette a nõ kötszerkészletét.
      Kiss õrvezetõ a motorhoz rohan, mögötte keres fedezéket, azonban fegyverét a sövény felé célra tartja. Ez Andropov veszte. Amikor kiles a sövény mögül, azonnal lövés dördül és Andropov holtan esik össze.
      Tereskov új helyérõl mellbe lõ egy már amúgy is sérült magyar honvédet, akinek a szívét járja át a golyó. Már halott, amikor a földre esik. Halász törzsõrmester a homokzsákok mögé rohan és utasítja Kiss õrvezetõt, hogy a motorral hajtson Umanba, amilyen gyorsan csak lehet, és jelentse a támadást a helyõrségnél. Az õrvezetõ felpattan a motorra, ami szerencsére nem sérült meg komolyan a lövéstõl. Nehézkesen megfordul vele és gázt adva elrobog Uman irányába. Azonban, mivel nem képzett jármûvezetõ, nem mert túl gyorsan haladni, nehogy balesetet szenvedjen.
      Eközben Tereskov újabb lövést ad le puskájából és ezúttal a parancsnokot találja el, aki eszméletét veszti és összecsúszik a homokzsákok mögött. Az utolsóként megmaradt Rácz Jenõ honvéd a ládák mögött sebesülten, tárat cserél Mannlicherében és tüzet nyit a bombatölcsérben álló Tereskovra. A lövés a földbe csapódik. Tereskov is tüzel. Hosszan célra tart, de a lövés nem talál.
      Rácz honvéd újra lõ, de ismét nem tudja eltalálni a partizánt. Sérülése miatt már nehezebben céloz és az izzadság is a szemébe folyik. Tereskov újra hosszasan céloz és ezúttal a lövése Rácz honvéd rohamsisakját átütve a katona koponyájába hatol. Még egy fél perc, amíg semmi sem mozdul. Újra csend van. Tereskov Akimovhoz szalad, ellátja a sebeit. Megitatja, amitõl Akimov magához tér. Közli, hogy az Öreg és a Tyihin elesett. Tereskov a kapu irányába siet, útközben észreveszi, hogy Kolavjev még él. Utasítja Akimovot, hogy térítse észhez, mert szükség lesz rá. A két sérült partizán igen gyenge, szinte csak vonszolni tudják magukat. Tereskov közben felfedezi Andropov holttestét is. Rajta sem lehet már segíteni.
      Beüzemeli az egyik Opel Blitzet, és lassan a kapuhoz tolat. Közben a sérült partizánok összeszedik a használható felszerelést, és szomorúan látják, hogy a ládákban nem fegyverek, hanem bakancsok és egyéb hadianyag található. Két ládát azért feltuszkolnak a teherautó platójára, valamint a zsákmány fegyvereket és halott bajtársaikat. Tereskov sürgeti az indulást, mert tudja, hogy egy hírvivõ elment erõsítésért, és bármelyik pillanatban itt lehet az Umani magyar helyõrség egy csoportja. A partizánok azonban nagy árat fizettek és szeretnének a fizetségért a lehetõ legtöbb zsákmányt szerezni. Azonban most már indulni kell. Nem sokkal azután, hogy a teherautó elrobog, befut a helyõrségtõl egy 39M Csaba páncélkocsi felvezetésével két Opel Blitz és egy 42M Botond, egy szakasznyi honvéddel, de õk már csak a halott tábort találják, síri csendben.

      Nyikita Tereskov átveszi a partizán csapat vezetését. A teherautóról lepakolják a zsákmányt, ami végül egy ládányi magyar katonai bakancs és egy ládányi magyar katonai hosszú kabát. Ezen kívûl 6 db 35M Mannlicher puska, hozzá összesen 301 db 8x56-os lõszer. 1 db Walter P38 pisztoly összesen 47 db 9x19-es lõszerrel. Valamint 4 db rohamsisak és egy távcsõ.


Vissza a lap tetejére