Harmadik csatámat ? gyíkember serege ellen játszottam, aminek az elsõ pillanatban még nagyon örültem mivel ilyen lények ellen még sosem játszottam, aztán gyorsan rájöttem hogy többször nem is akarok. Legalábbis törpékkel ilyen rossz terepen nem. A gyík sereg körülbelül így nézett ki:

Seregek:

Gyíkember:
1 skink fõnök stegadon háton
1 skink fõnök terradonon
1 skink pap
6 keméleon skink
10 skink skirmisher
10 skink skirmisher
3 terradon
3 terradon
3 szalamandra a kísérõikkel

Törpe:
1 thán (generális, kétkezes fegyver, puska, rúnák)
1 rúnakovács (rúnákkal)
10 mennydörgõs (pajzzsal)
10 mennydörgõs (pajzzsal)
13 vasgyúró (full command, rúnák)
1 dárdavetõ (mérnökkel, rúnával)
1 dárdavetõ (mérnökkel, rúnákkal)
1 ágyú (mérnök pisztollyal, rúna)
1 gyrokopter

Terep és felállás:
A terepen két erdõ volt, persze mind a kettõ a törpe sereg arcában, mivel itt nem én választottam a terepet. A felállás a következõ volt balról jobbra. 10 puskás, nyílvetõ, ágyú, ironbreakerek, a másik nyílvetõ, és végül a maradék 10 puskás. A tûzíveim az erdõknek hála pocsékok voltak, de ezt még meg tudtam fejelni pár gyalázatos dobással. Na mondjuk az ellenfelem ebben még rajtam is túltett. Az õ felállása elég kaotikus volt, mivel az egész sereg skirmisher, így jobbra-balra dõlt egyszínûre alapozott figurák kavalkádjának tûnt az egész.


A küldetés célja az volt hogy a középen található grált még véletlenül se érje el senki, ami egy LD6-al, és 6-os mozgással rendelkezõ skirmisher seregnek enyhén szólva is esélytelen volt, hiába dobálja 3 kockával a tesztjeit.


A részletekre sajnos itt sem emlékszem, de a lényeg azért álljon itt. Mivel egyáltalán nem ismertem a gyíkokat, ezért meglepetésbõl meglepetésbe csapott a csata, amit férfiasan be kell vallanom egyáltalán nem én irányítottam. A terradonok erdõbe repülése, majd onnan kirepülve kövek hajígálása a puskásaimra, eléggé szíven ütött fõleg hogy mindkét puskás alakulatomnak a fele ott maradt. Ráadásul 2 egysége is a hátamban figyelt a következõ kör elején. A szalamandrákat egyszerûen gusztustalannak tartom a lángköpetükkel, a stegadonról meg inkább nem is mondanék semmit. Lényeg a lényeg: 4 körig pusztultunk rendesen, amikor is Vallaya a törpéimre vetette pillantását és megfordult a csata. Itt már olyan szinten rosszul álltam, hogy erõsen gondolkoztam a feladáson, de az mégiscsak szégyen lett volna a törpéimre nézve. Ekkor történt, hogy a nagy stegadon teljesen feltápolva rohamot jelentett be az ironbreaker osztagomba, amit oldalról támogatott még egy terradon alakulat is biztos ami biztos. A 2d6+1 becsapódási sebzésbõl 3 támadás lett, amitõl 1 hõs törpém elesett. A visszatámadásban levertük a skink hõst a hátáról, és a mágikus zászlónknak hála lekergettük a csatatérrõl ezt a förmedvényt. Ennek és a három egységnek köszönhetõen akik meglátogatták a grált -300 pontot szerezve a gazdájuknak 17-3 ra sikerült nyernem egy teljesen kilátástalan csatát.


Epilógus:
Azt azért hozzátenném, hogy ennyire közel még sosem álltam a vereséghez, mint itt. Ez a csata volt a végsõ pont ami megerõsített abban a döntésemben, hogy a következõ FFZ-n már a vámpír grófjaimmal fogom kergetni az ellent remélhetõleg mindenki nagy örömére.


Vissza a lap tetejére