Scenario leírása
Csata leírása



X. Free Fire Zone

1. csata

Doki vs. Bogesz

Fotó: Bogesz Fotó: Bogesz Fotó: Bogesz Fotó: Bogesz Fotó: Tombi Tibor Fotó: Tombi Tibor Fotó: Tombi Tibor Fotó: Tombi Tibor Fotó: Tombi Tibor Fotó: Tombi Tibor Fotó: Tombi Tibor Ez volt életem első Warhammer versenyének első csatája. És amúgy is csak életem 5. Warhammer csatája. Így kicsit megkönnyebbültem, amikor megláttam, hogy egy ugyanolyan sereggel hozott össze a sors, amilyen nekem is van. Ez pedig az ork és goblin sereg. Ezt legalább ismerem valamennyire. Viszont nagyon érdekes volt az ellenfelem felállása, ugyanis egy tiszta éjgoblin sereget hozott, 3 trollal kiegésztve. Az első csatában a látótávolság korlátozott volt, de álljon itt a hivatalos csata kiírás:

Doki választott oldalt és azt az oldalt választotta, ahol volt egy kis erdő, nekem két kőhalom jutott (az egyik inkább a tábla közepén volt), ami felett ugyan át lehett látni és lőni, de amúgy áthatolhatatlan terepnek beszéltük meg.

Én a póklovasaimat a goblin hőssel a bal szárnyra állítottam fel, hogy a bal oldali kőhalom mellett elhúzva esetleg oldalba, vagy hátba támadhassak velük. A kőhalom mögé egy spear chukkát helyeztem, hiszen így biztonságból tudott lőni. A kőhalomtól kissé jobra az éjgoblin egység került a BSB-vel, aztán az egy szem troll. Mellé jobbról az ork egység a generálissal. Aztán jött a másik kőhalom, és mögötte a másik spear chukka. Végül jobbról a kőhalom mellé a vaddisznószekér jutott, szintén hátulról zaklatás céljából.
Doki a következőképpen állt fel: a pókokkal szemben egy éjgoblin egység, benne egy sámánnal (32 éjgoblin és a sámán). Az erdőben 8 squig hopper, mellettük egy újabb éjgoblin osztag egy újabb sámánnal (szintén 32 éjgoblin és a sámán), aki a generális is volt egyben. Aztán jött 3 kőtroll, majd a jobb szárnyammal szembe egy osztag squig herdert tett le, ami három vadászcsapatból állt.

A kezdést megnyerte Doki, így hát ő cselekedett először. Látótávolságra jót dobott. Még mielőtt a fényképezőgépet elővehettem volna, ő már várazsolt is (eddigi WHFB játékaimban nem nagyon varázsoltunk, így számítottam némi meglepetésre, de ekkorára nem). Gork lába könnyedén széttaposta a harci szekeremet, mielőtt akár csak egy inchet is gurult volna előre. Az éjgoblin osztagai kissé előre mozogtag, a trollok ostabán vánszorogtak előre 3 inchet. A squig herderek előremasíroztak megkerülve a jobb oldali kőhalmot, és végül a squig hopperek is meglódultak egyenesen az éjgoblin osztagom felé. Olyan közel kerültek, hogy nyomban szabadon engedtük a fanatikusunkat, aki meglehetősen sikeresen, 4 squig hopper kivégzésével zárta a mozgását. A hopperek futásnak eredtek (holott nem is kellett volna nekik, hiszen immúnisak a pszichológiára, de ez csak most jut eszembe, ahogy ezeket a sorokat írom), így újra átszáguldottak a tomboló fanatikuson, ami még 2 hopper elvesztését okozta.
Aztán az én köröm következett. Látótávra dobtam kb. 9 inchet. Így a spear chukkáim, amik pedig nagyon jó pozícióban voltak a lövéshez, tétlenül bámultak a sötétbe. Minden más egységemmel bátortalanul nyomultunk előre 3-4 incheket.

A következő körben Doki tovább nyomult előre minden egységével, a hoppereket sikeresen gyülekeztette. Majd jött a mágia fázis és Gork keze könyörtelenűl összemorzsolta a gigantikus pókon lovagló goblin hősömet.
Én újra kicsit dobtam látótávra, hogy véletlenűl se tudjak lőni a bal chukkával. A pókok kivételével minden egységem nyomult előre pár inchet (a pókokkal támadni akartam, de torzsalkodni kezdtek), a trollom beállt a jobb oldali chukka elé úgy, hogy az lőni tudjon még, de megrohamozni azért ne legyen olyan nagyon egyszerű. Ez a chukka már tudott lőni, hiszen a squig herd elég közel került már. A találat le is szedett vagy 3 lényt (már nem emlékszem, milyen arányban voltak köztük a squigek és a terelők).

Doki megrohanta a csapataimat, az éjgoblinjai kellő távolságba kerültek, hogy szabadon engedjék a fanatikusaikat. A bal szárnyon az egyik fanatikusa átszáguldott a pókokon, akkora veszteséget okozva nekik, hogy nyomban futásnak eredtek. Kivéve a gigantikus pók, mert ő elvesztette már korábban a lovasát és csak állt egy helyben és védekezett. A másik fanatikus nem ért el hozzám. Középen újabb 2 fanatikus rohant rám, de egyik sem ért el az orkokig. A squig herd megrohanta a trollomat és le is vágta.

Az éjgoblinjaim és az orkjaim hátráltak pár inchet, hogy a fanatikusoktól távol maradjak. A bal chukkával kissé elhátráltam a bal táblaszéltől. A jobb chukka még egy elkeseredett lövést eleresztett a herd felé, és újra leszedett pár lényt.

Ellenfelem fanatikusai rendkívűl hatékonyak voltak. Bal oldalon az egyik leszaladt a tábláról, a másik saját egységén áthaladva okozott némi veszteséget neki. A középen eleresztett két fanatikus, pedig egymást kezdte el csépelni, így azokra sem volt több gond. A bal oldali éjgoblin egység megrohanta a gigantikus pókot, de levágni nem tudta, a pók viszont megölt párat közülük. Másik éjgoblin egységével közelített kissé, a trollokkal rohamozott az orkjaimra és párat meg is ölt, de végül az orkok megfuttatták a trollokat. És itt fordult meg a csata, ugyanis ezt látva a generális és az osztaga is futásnak eredt. A jobb oldalon a squig herd lemészárolta a chukkámat.

A játék a vége felé közeledett, nem is nagyon volt mit tenni, mint a megmaradt chukkámmal a squig herdet lőni. De előtte az orkok még ráfordultak a herdre. És itt ért véget a játék. A pontkülönbségek alapján 17-3-ra nyertem a meccset.

Összegezve a dolgot, élveztem ezt a csatát, és Dokiról is jó kép alakult ki bennem. Jól indult a verseny, de utána jött csak a fekete leves...

Vissza a lap tetejére