Scenario leírása Csata leírása

X. Free Fire Zone

1. csata

Doki vs. Bogesz

Ez volt életem első Warhammer versenyének első csatája. És amúgy is csak életem 5. Warhammer csatája. Így kicsit megkönnyebbültem, amikor megláttam, hogy egy ugyanolyan sereggel hozott össze a sors, amilyen nekem is van. Ez pedig az ork és goblin sereg. Ezt legalább ismerem valamennyire. Viszont nagyon érdekes volt az ellenfelem felállása, ugyanis egy tiszta éjgoblin sereget hozott, 3 trollal kiegésztve. Az első csatában a látótávolság korlátozott volt, de álljon itt a hivatalos csata kiírás: Doki választott oldalt és azt az oldalt választotta, ahol volt egy kis erdő, nekem két kőhalom jutott (az egyik inkább a tábla közepén volt), ami felett ugyan át lehett látni és lőni, de amúgy áthatolhatatlan terepnek beszéltük meg. Én a póklovasaimat a goblin hőssel a bal szárnyra állítottam fel, hogy a bal oldali kőhalom mellett elhúzva esetleg oldalba, vagy hátba támadhassak velük. A kőhalom mögé egy spear chukkát helyeztem, hiszen így biztonságból tudott lőni. A kőhalomtól kissé jobra az éjgoblin egység került a BSB-vel, aztán az egy szem troll. Mellé jobbról az ork egység a generálissal. Aztán jött a másik kőhalom, és mögötte a másik spear chukka. Végül jobbról a kőhalom mellé a vaddisznószekér jutott, szintén hátulról zaklatás céljából. Doki a következőképpen állt fel: a pókokkal szemben egy éjgoblin egység, benne egy sámánnal (32 éjgoblin és a sámán). Az erdőben 8 squig hopper, mellettük egy újabb éjgoblin osztag egy újabb sámánnal (szintén 32 éjgoblin és a sámán), aki a generális is volt egyben. Aztán jött 3 kőtroll, majd a jobb szárnyammal szembe egy osztag squig herdert tett le, ami három vadászcsapatból állt. A kezdést megnyerte Doki, így hát ő cselekedett először. Látótávolságra jót dobott. Még mielőtt a fényképezőgépet elővehettem volna, ő már várazsolt is (eddigi WHFB játékaimban nem nagyon varázsoltunk, így számítottam némi meglepetésre, de ekkorára nem). Gork lába könnyedén széttaposta a harci szekeremet, mielőtt akár csak egy inchet is gurult volna előre. Az éjgoblin osztagai kissé előre mozogtag, a trollok ostabán vánszorogtak előre 3 inchet. A squig herderek előremasíroztak megkerülve a jobb oldali kőhalmot, és végül a squig hopperek is meglódultak egyenesen az éjgoblin osztagom felé. Olyan közel kerültek, hogy nyomban szabadon engedtük a fanatikusunkat, aki meglehetősen sikeresen, 4 squig hopper kivégzésével zárta a mozgását. A hopperek futásnak eredtek (holott nem is kellett volna nekik, hiszen immúnisak a pszichológiára, de ez csak most jut eszembe, ahogy ezeket a sorokat írom), így újra átszáguldottak a tomboló fanatikuson, ami még 2 hopper elvesztését okozta. Aztán az én köröm következett. Látótávra dobtam kb. 9 inchet. Így a spear chukkáim, amik pedig nagyon jó pozícióban voltak a lövéshez, tétlenül bámultak a sötétbe. Minden más egységemmel bátortalanul nyomultunk előre 3-4 incheket. A következő körben Doki tovább nyomult előre minden egységével, a hoppereket sikeresen gyülekeztette. Majd jött a mágia fázis és Gork keze könyörtelenűl összemorzsolta a gigantikus pókon lovagló goblin hősömet. Én újra kicsit dobtam látótávra, hogy véletlenűl se tudjak lőni a bal chukkával. A pókok kivételével minden egységem nyomult előre pár inchet (a pókokkal támadni akartam, de torzsalkodni kezdtek), a trollom beállt a jobb oldali chukka elé úgy, hogy az lőni tudjon még, de megrohamozni azért ne legyen olyan nagyon egyszerű. Ez a chukka már tudott lőni, hiszen a squig herd elég közel került már. A találat le is szedett vagy 3 lényt (már nem emlékszem, milyen arányban voltak köztük a squigek és a terelők). Doki megrohanta a csapataimat, az éjgoblinjai kellő távolságba kerültek, hogy szabadon engedjék a fanatikusaikat. A bal szárnyon az egyik fanatikusa átszáguldott a pókokon, akkora veszteséget okozva nekik, hogy nyomban futásnak eredtek. Kivéve a gigantikus pók, mert ő elvesztette már korábban a lovasát és csak állt egy helyben és védekezett. A másik fanatikus nem ért el hozzám. Középen újabb 2 fanatikus rohant rám, de egyik sem ért el az orkokig. A squig herd megrohanta a trollomat és le is vágta. Az éjgoblinjaim és az orkjaim hátráltak pár inchet, hogy a fanatikusoktól távol maradjak. A bal chukkával kissé elhátráltam a bal táblaszéltől. A jobb chukka még egy elkeseredett lövést eleresztett a herd felé, és újra leszedett pár lényt. Ellenfelem fanatikusai rendkívűl hatékonyak voltak. Bal oldalon az egyik leszaladt a tábláról, a másik saját egységén áthaladva okozott némi veszteséget neki. A középen eleresztett két fanatikus, pedig egymást kezdte el csépelni, így azokra sem volt több gond. A bal oldali éjgoblin egység megrohanta a gigantikus pókot, de levágni nem tudta, a pók viszont megölt párat közülük. Másik éjgoblin egységével közelített kissé, a trollokkal rohamozott az orkjaimra és párat meg is ölt, de végül az orkok megfuttatták a trollokat. És itt fordult meg a csata, ugyanis ezt látva a generális és az osztaga is futásnak eredt. A jobb oldalon a squig herd lemészárolta a chukkámat. A játék a vége felé közeledett, nem is nagyon volt mit tenni, mint a megmaradt chukkámmal a squig herdet lőni. De előtte az orkok még ráfordultak a herdre. És itt ért véget a játék. A pontkülönbségek alapján 17-3-ra nyertem a meccset. Összegezve a dolgot, élveztem ezt a csatát, és Dokiról is jó kép alakult ki bennem. Jól indult a verseny, de utána jött csak a fekete leves... Vissza a lap tetejére