Történet
Az első világháború után a haderő gépesítése volt az egyik elsődleges cél a Magyar Királyi Honvédség számára. 1928-tól 1944-ig a Magyar Királyi Honvédség nem kevesebb, mint 160 különböző autót és teherautót használt, bár a Honvédség legnagyobb teherautó beszállítója a Magyar Waggon és Gépgyár (Rába) volt. A Rába számos különböző teherautó típust szállított a hadseregnek, de legtöbb valamely kereskedelmi típusra alapult.
Az 1938 márciusában meghirdetett Győri programmal indult el a katonai tehergépkocsik fejlesztése. A program az addig háttérbe szorított területeket is felkarolt, így rekord gyorsasággal készült el a Rába új tehergépkocsi prototípusa, melyet a győri Magyar Waggon- és Gépgyárban Winkler Dezső gépészmérnök irányításával 1937-ben már fejlesztettek a 36M 1,5 tonnás Rába AF tervei alapján. A prototípust a honvédség szállítási feladataira egy hónapig üzemeltette, ez volt a csapatpróba.
A csapatpróba tapasztalatai alapján tovább javították a terepjáróképességet, például lecserélték az abroncsokat. 1938-ban Hajmáskéren, a HTI kísérleti állomásán végzett összehasonlító vizsgálatok
során bebizonyosodott, hogy a Rába-Botond maximálisan kielégíti a honvédség igényeit. 1938-ban 1402 darabot rendeltek, 1940-re az első sorozatot leszállították (az első 150 példányát 1939. július 1-jén). A végszerelést a Magyar Waggon- és Gépgyár és a MÁVAG végezték, a Weiss Manfréd Művek,
a Ganz és a Hofherr-Schrantz-Clayton-Schultleworth Magyar Gépgyár Művek Rt. részegységeket szállított.
A sorozatgyártás mellett beindult a 100 LE-s hathengeres motor tervezése, de 1944. április 13-án Győrt érő bombatámadás alatt a próbapadon elpusztult az új motor prototípusa. 1948-ra fejeződött be a hathengeres motor fejlesztése, amelyet 1948-ban rendszeresítettek, és még sokáig szolgált, de már nagy sorozatban nem gyártották.
A Botond a Magyar Királyi Honvédség elsőszámú rajkocsija a Második Világháborúban. A konkurens típusokkal szemben sok szempontból előnyt élvezett korszerű megoldásai miatt. Katonai értékelések szerint ez volt a háború legjobb terepjárója, a németek is így vélekedtek róla. A Rába által az 1940-es évek elején kifejlesztett Botond II, a szintén 65 LE-s motorral hajtott, kéttengelyes, összkerékhajtású gépkocsi tovább öregbítette a győri gyár hírnevét. Két sorozatot gyártottak, 38M és 42M jelöléssel, összesen kb. 3300db-ot.
Az egyszerű, teljesen nyitott felépítésű, háromtengelyes de 6x4 kerék meghajtású tehergépkocsit az Austro-FIAT AFI licencének átvétele során jelentősen átalakították. A hengerfuratot 98 mm-re növelték, így a motor teljesítményét 65 LE-re növelték,
ezzel tovább növekedett az egységnyi össztömegre jutó teljesítmény. Az akkori forgalomnak megfelelően jobboldali kormánnyal szállították.A hátsóhidat átalakították, így gyártása egyszerűbb, de hatékonysága jobb lett. A könnyebb szerkezeti elemek miatt feleslegesnek tűnt további osztómű alkalmazása. A vonóerő növelése érdekében a hátsóhíd hajtást nagy áttételűre tervezték, így a tehergépkocsi öntömege kisebb lett. A hátsó hajtás kialakításának köszönhetően a jármű terepjáró képessége jobb volt, mint az Opel-Blitzé, szinte minden terepet képes volt leküzdeni. A jármű 20 fokos lejtő leküzdésére is alkalmasnak bizonyult, 300 mm-es szabadmagasságának köszönhetően 700 mm-es gázlóképességgel rendelkezett. A 4 ütemű, 4 hengeres soros, 3771 cm3-es, 65 LE-s benzinmotor 60 km/h sebességre tudta gyorsítani a járművet. A fogyasztása a kor követelményeinek megfelelt, hiszen 100 kilométeren "csak" 30 liter üzemanyagot evett.
A terepen való felfekvés elkerülését segítette az elülső lökhárítón ütközőgörgők, továbbá a nyitott vezetőfülke mögött merev, nem hajtott tengelycsúcson elhelyezett pótkerekek, az ún. mankókerekek. Az egymástól független felfüggesztésű tekercsrugós kerekek minél nagyobb kilengése tovább fokozta a terepjáróképességet. Az osztrák Semperit gumigyártól sikerült megfelelő minőségű, speciális bordázású abroncsokat vásárolni. Az alacsony nyomású gumik csökkentették a terepjáróképességet, de a speciális bordázatú abroncsok 2 atm. túlnyomása megfelelt a teherbíró-képességnek.
A Rába-Botond terepjáró gépkocsi a csapatszolgálati követelményeknek teljes mértékben megfelelt. A szovjet terepen, a lágy földeken is közlekedett, miközben korszerűbbnek tartott társai ott lefulladtak.A honvédség szinte minden szállítási feladatát megoldották. Az egyszerűsége miatt népszerű teherautó volt. Később korszerűsített változata 1946-1951 között a Magyar Honvédségnél is szolgált. A gyártása 1938-1941 között 1473 db, a második sorozatnál 1943-44 között 2525 db volt, további 60 db pusztult el az 1944 áprilisi bombatámadás alatt. Az új széria 4333 cm?-es, 70 LE-s motorral készült. Az új típus már bal kormányos volt. A Botond kiforrottságára utal, hogy egyéb módosítást nem eszközöltek rajta. 38/42 M Botond B néven álltak hadrendbe az első járművek 1943 elején. A MÁVAG 1946-ban 3 db-ot, 1947-ben 2 db-ot szerelt össze. 
A Botondokat használták a gépesített gyalogság szállítására és a nehézfegyverzet vontatására is, mint pl. a 37mm-es 36M, a 40mm-es 40M, az 50mm-es 38M és a 75 mm-es 40M lövegek. Szintén egy jó lehetőségnek mutatkozott 1943-tól a 105 mm-es tarackok vontatására.1944. decemberében a 7. rohamtüzérosztály vett át a gy?ri Magyar Waggon és Gépgyárban 1-2 Botond terepjáró gépkocsira szerelt Lidércet, amelyeket a Velencei-tó környékén vetettek be. A Botond mindkét változata igen jól bevált, európai szinten is élenjáró jármű volt. Megmaradt példányait 1949-ben vonták ki a hadrendből. A második világháború legjobb magyar gépjármű-konstrukciója volt, teljesítményei és műszaki megoldásai jobbak voltak, mint az 1950-től gyártott Csepel 350 sorozaté. A Botond továbbfejlesztését 1948 után a dogmatikus szemléletű párt- és katonai vezetők akadályozták meg. Adatok
Wargame A Botond teherautókat 1:72-ben a Botond Models (Hunor Production) gyártja műgyantából más magyar vonatkozású harcjárművekkel együtt. 1:76-ban pedig a US Cast (#136) gyártja. Gépesített gyalogság szállítására, vagy könnyebb lövegek vontatására használható a játékban.
Források Ezen összefoglaló elkészítésében az alább olvasható forrásokra támaszkodtam. Haditechnika magazin Bonhardt Attila, Sárhidai Gyula, Winkler László: A Magyar Királyi Honvédség vegyverzete |
